Széchenyi terv

Kosztolányi írt egy esszét Széchenyiről. Miszerint a "Legnagyobb Magyar" a '48-as szabadságharcokat megelőző napokban összehívta a legnagyobb nemeseket. Állítólag többen már-már készültek haza, mert a grófúr csak nem akart megjelenni az általa szervezett fogadáson. Egyre nőtt a feszültség. A cseh, és bécsi udvarból származó komornyikok nem győzték mentegetni Urukat. Egyszer csak kivágódik az ajtó, és megjelenik Széchenyi. Csapzott hajjal, egy, a szorongattatástól összegyűrt papírral, minden protokollt félrelökve, bevágtat középre, és azonnal a mondandójába kezd: Itt állunk Európa közepén, mint Európa szégyene. Népünk tunya, bárdolatlan, úrhatnám, az igazság iránt érzéketlen, kötelességre renyhe, pallérozásra nem fogékony(...) Azt javaslom, hogy adjuk át e népet a császárságnak, olvasszuk be a nyelvét a német nyelvbe, amit e nemzedék biztosan el fog ítélni, de az azt követők hálásak lesznek nekünk(...)Majd belepi a por. Csak az fáj, hogy az alvót felriasztottam. Majd elalszik újra - legyintett és már gyorsabban beszélt, szinte hadart. - Metternich herceggel mindezt közöltem. Õ baráti békét ajánlott. Biztosította a fájdalmatlan halált. Hogy mit míveltek ti, az kizárólag rajtatok múlik. Sajnálom, hogy idefárasztottalak. Csak ezt óhajtottam értéstekre adni. Más mondanivalóm nincs.... nagy szünet következett, majd egy dűhtől fulldokló hang felsikított: Honáruló!!! Hatalmas öklével úgy rácsapott egy barok-asztalkára, hogy az reccsent. Talpra is ugrott, rohanni kezdett, de feldöntött egy széket. Vak volt. Tapogatódzva botorkált elõre, örökre kialudt, világtalan szemeivel, az el-nem-múló éjszakában, odafelé igyekezve, hol a házigazdát sejtette, hogy nekitámadjon. A többiek lefogták és csitítgatták. «Gazember» - lihegte magánkívül Wesselényi - «gazember». - «Honáruló» .....Ez az egyetlen esélyünk... mondta mostmár szánalomra méltó hangon a gróf. Ekkorra többen már a kardhüvelyükön tartották kezeiket. Egyre nagyobb lett a morajlás, és lincshangulat kezdett el kialakulni... Széchenyi szája ekkor megvonaglott. Most azt hitték, hogy azonnal sírvafakad. De nem ez történt. Könnyedén, világfiasan a terem közepére sietett és elkacagta magát. Sokáig kacagott. Aztán kijelentette, hogy az egész csak tréfa volt. Próbára akarta tenni õket. Egy elõre kitervezett komédiát játszott és játszatott el barátaival s ebbõl azt a meggyõzõdést szerezte, hogy érdemes újult erõvel tovább dolgoznia ennyi nemes hazafival. Arca kigyulladt a boldogságtól. Inasaival behozatta az ezüst karosgyertyatartókat, mert már sötétedett s zárt ajtók mögött elkezdõdött a tárgyalás, a komoly «barátságos tanácskozmány», mely a késõ esti órákba nyúlt belé... Széchenyi csak egyvalakit hiányolt az asztaltól. Kossuthot.

Megjegyzések

  1. Írjááááá má', hogy mi van veled!!!!
    hogy vagy odakint?!
    agggggyyyyyááá infooooooooot :-D

    VálaszTörlés
  2. Te Balázs! Ez a Széchenyiterv nagyon hosszúra sikeredett!
    Ha a jövőhétig nem írsz, felülök a balkormányos motoromra, elmegyek az ablakod alá, és éjszaka addig túráztatom, amig meg nem születik a BLOG! :)
    Jól gondold meg, mit teszel ezután! :))))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Politikailag Korrekt

GÁZÓRA

Hillsong London Budapest Connect