egyszer fent, masszor....

Most csak a pentekrol fogok irni.

Birmingham-ben en voltam most a hangtechnikus. Aronommal egy par hete mar nezegetjuk, hogy hogyan is kell osszerakni, szetszedni, kikeverni, megequzni. Mar mult penteken is kevertem, akkor rendben lement minden.Persze most is ahogy kell, elotte valo nap atneztunk mindent. Lista van mindenrol, ami kell, el se' lehet rontani. Indulas elott megegyszer leellenoriztem a cuccot, es Bhambe erve szepen idore ossze is raktam. A zenekari beallas is siman ment, a finomhangolasban segitettek a sracok. Aztan elindult az alkalom. A zeneszek szepen jatszottak, egyedul a bass-gitar zizegett egy kicsit, de amugy nem volt zavaro. Es egyszer csak minden osszeomlott. Egy irdatlan recseges kezdett urra lenni a hangokon, es a management team tobb tagja is elindult felem, hogy megkerdezze, hogy mi a problema? En teljes hidegverrel, es oszinteseggel mertem mondani, hogy "nem tudom, ez eddig nem volt". Es valoban, az osszes bejovo jelet leellenorizve, semmilyen rendellenesseget nem talaltam. Aztan a gyanu a baloldali hangszorora terelodott, es kiderult, az adta meg magat. Kiiktatva. Egy hangszoroval ment tovabb az alkalom, de ahogy elneztem, az embereket (marmint a gyulekezetbe latogatokat) ez egy cseppet sem izgatta. Nem ugy engem. Tele kialvatlansaggal, es az este elotti stresszel, ez most eppen nem jott jokor. Ez az a pillanat, amikor az ember inkabb lenne akar az ellensegevel is, mint egy ilyen helyzetben. A dramat tovabb fokozta, hogy a beszedmikrofonban ido kozben lemerult a "zellem". Annak meg olyan hangja lett, mint egy 50-es evek beli focimerkozes tudositasanak. Gyors mikrofon-csere. Na de addigra mar csak a "haza akarok menni" es "hianyzik az anyukam" mondatok valtogattak egymast a fejemben. Az alkalom vegeig csak azon konyorogtem az en Mennyei Atyamhoz, hogy ennel rosszabb mar ne tortenjen! Es ha lehet, muljon el tolem eme pohar. Aztan az ima meghallgattatott. A zaromondattal egyutt nekem is leesett a vercukrom, es azzal egyutt letargiaba is estem. Mint akit kegyetlenul elvertek. Fajt az elet. Eszmeletlen leboges, teljes kudarc.... lassan osszepakolok, elindulok gyalog Franciaorszag iranyaba, atuszom a csatornat, es ha aterek, ugy hogy nem ettek meg a capak, akkor meg talan mosogatofiunak, vagy cipeszsegednek elszegodhetek valami Francia kis falucskaban. Ilyen gondolatok kozt jott oda hozzam Simon. Szeretne megkoszonni a munkamat, mert hogy milyen jol csinaltam. En meg akkor mar uveges szemmel neztem ra, es csak ingattam a fejem.... Aztan elkezdtem konnyezni. -Minden osszejott- mondtam-, es nem tudtam megoldani. Simon latva a helyzet komolysagat, megolelgetett, es biztositott arrol, hogy ezt a helyzetet senki nem tudta volna megoldani, mert ez ha megtortenik, akkor nincs visszaut, a hangfal kiment, ennyi. -Nincs para, lazulj le, te megtettel mindent. Persze ez nagyon jol esett. meg most mar realisabban latva a dolgot, tenyleg a korulmenyek aldozata voltam. Hogy mi a tanulsag? Amikor az hiszed hogy lent vagy, akkor csak nezd meg tavolabbrol a dolgokat. Hey!!! Ezen az alkalmon is vagy 10 ember megtert. Es talan ha oket kerdeznenk, semmifele hangositasi problemara nem emlekeznenek, csak arra, hogy aznap talalkoztak szemelyesen Jezussal. Nagyjabol ennyi.