oszd be, és uralkodj...magadon
Lassan 2 hónapja tart a suli. A hétfők és keddek kivételével szinte minden nap foglalt. Az elején nem ment teljesen zökkenőmentesen az átállás a helyi viszonyokra. Most már talán jobb egy kicsit. Áron meg Kriszta már megcsinálták a sulit, szóval nekik volt egy-két tippük, hogy hogyan kell jól túlélni.
Pihenés. Az szinte nincs. Lévén hogy este 11, éjfél körül érek általában haza, és reggel 8-kor legkésőbb ki kell lépnem az ajtón, hogy minden rendben menjen. Az elején tele voltam frusztrációval, hogy ez így képtelenség lesz, egy idő után bele fogok őrülni. Aztán lassan megtaláltam napközben azokat a szabad 15-20 perceket, amikor csendben egyedül lehetek. 5-10 perc alvás, vagy csak magam elé bámulás. Az elején az osztálytársaim még megkérdezték, hogy "minden ok?!?" de már rájöttek, hogy én így lazítok. Egyhelyben ülve, vagy kicsit szunyókálva. Volt, hogy napközben, már 2 óra tájban elérkezett a pillanat, hogy látszólag az erőm végére értem. Aztán valahogy akkor is végigcsináltam a napot. Sokszor én is elcsodálkozom, hogy ez hogy működik...
Kaja. Megtanultam végre sokszor keveset enni. És láss csodát, kevesebb kajából, így több energia nyerhető. Merthogy nem küldöd be egyszerre a csomó kaját, hanem lassanként adagolod, és mindig kellemes komfortérzeted lesz, és a szervezet is mindig el van látva energiával. A folyadékkal még mindig hadilábon állok, azt többet kellene bevinni... inni.
Megtanultam még ezenkívűl jól beosztani az időmet, például most már 1 perccel meghaladtam, a blogírásra szánt időmet, amit az alvástól veszek el. Azonban az alvás is fontos, úgyhogy mára ennyi. lehet hogy nem voltam ma valami nagyon "szellemi", de magamnak fontos, hogy később visszaolvasva, jobban lássam a változást.
Kecves Ecsém!
VálaszTörlésAzért az egy percért bünteted magad a blogtól való eltiltással, amivel túllépted az időkeretet? :)
Most ezennel feloldozlek a szent fogadalom alól: " Hát, Írj, ha kell, ha nem!"
jó...
VálaszTörlés