Budapesttől Liverpoolig

Hét nap, nyolc város: Sheffield, Nottingham, London-Luton, Budapest, Hajdúsámson, Debrecen, Liverpool, Leeds.

Kezdem az elején. Pénteken pontban éjfélkor indultunk útnak Sheffieldből, hogy eljussunk Debrecenbe. Életem talán legjobb koncertélményére... ráadásul a szinpadról. na de nem rohanok annyira a dolgok elébe. Szóval Sheffield Coach Station, 1:20 am. Krisztával (Ő is jött, mert volt egy kis hivatalos dolga Mo.on) ülünk a párás angliai hajnalban, és a fáradtságtól minden apró félmondaton, 20 percet "vitatkozunk" amolyan elröhögősen, de azért megjegyezzük, hogy ha sokáig tartana az út, biztos hogy megfojtanánk egymást. :-D Aztán az út sokáig tartott, de nem fojtottuk meg egymást. Szóval hajnali 3-kor kidob minket a Nationalexpress buszsofőre, a mégpárásabb, mégfázósabb, Nottinghambe. Ahogy a hajnalban felriasztott emberek nagy többsége, én is, mi is a teljes koordinálatlanság, és a hagyjálbékén állapotban álltunk a pályaudvaron, többedmagunkkal. A buszsofőr már ismerősként (szinte minden alkalommal vele utazok) biccent oda: "Luton Airport?" Lányos zavaromban mondom, hogy igen... A másik kocsiállás felé mutat eggyel arrébb. Hálás vagyok az információért, és a Krisztával kibővült csomagkupaccal átpakolunk... egyel arrébb. Fél óra múlva meg is érkezik a másik busz, ami szinte teljesen üres, úgyhogy aludni is tudunk egy keveset.

Luton Airport. Lassan a második otthonom. 4 hónapja minden második héten szombatonként innen utazok haza. Ismerem már minden sarkát, szinte mindenhol aludtam már. Van egy olyan érzésem, hogy a pokolban lesz egy olyan rész, ami reptéri várónak lesz berendezve, és a kijelzőn az örökkévalóságig késő gépek lesznek kiirva. Én Hál'Istennek nem leszek ott....

Aztán egyszer csak megint a repülőgépen találjuk magunkat, első sor, 4 cm-rel nagyobb lábtér. Mögöttünk az utat végigüvöltő kisgyermekkel. Ekkor lép a színre a két legjobb barátom, két kis neonzöld szivacsdarab, a FÜLDUGÓM!!!

Budapest: Adélkám édes már vár minket a repülőtéren, és a Debrecen felé tartó úton elfogyasztjuk az általam megrendelt, és általa elkészített párizsis-sajtos-paprikás-pirosaranyas zsömlét. Ettől az ízvilágtól az osztálykirándulások jutnak eszembe. :-) Leértünk Debrecenbe, Krisztától elköszönünk, és onnan még 15 km-t megtettünk Hajdúsámsonig. Még csak 16 óra telt el az indulás óta de már 6 várost megjártunk. Na itt végre célhoz értünk. Elkezdődik a zenekari próba a helyi pünkösdi gyülekezetben. Már ismerős a hely, mert jópárszor volt itt próbánk, vagy éppen koncertünk. Gospel, aztán karácsonyi blokk. A sokat látott és tapasztalt zenészek kitünő precizitással adják a talpalávalót. Hadd jegyezzem meg a személyes büszkeségemet, Attilát. Unokaöcsémet 3 hónappal a koncert előtt "ajánlottam be" Bécinek, mint tehetséges, és feltörekvő gitáros. Túljutott Bécin, és a zenekaron is, és már a második alkalommal totál beilleszkedett a csapatba. Aztán a legnagyobb akadály még most következett: Dobozi Sanya és Gyurik Máté, a két "denevérfülű" hangtechnikus. Sanya meg Máté a szünetben rákérdeztek, hogy "ki ez a kissrác?" Mondom, hogy Révész Attila, az új gitáros, mellesleg unokaöcsém. Sanya a maga kimért lassú stílusában: -Naggyon jó az ifjú titán. Nem játsza túl, és amikor "nincs dolga", szépen az ölében pihenteti a hangszert. Az erősítőt szépen hibahatáron belül tartja, nem üvölteti, mint a kortársai (kór-társai) többsége. Megtarthatjuk... Majd kirobbant a szívem a mellkasomból, annyira büszke voltam. Ez a vélemény felér egy zenei nobeldíjjal. Tényleg ügyesen, kellő zenei alázattal játszik, és jókat. Nincs még a gitározás csúcsán, de a hozzáállása és az akarása már most is sokat selytet. Próba közben sorban érkeztek a hírek. Gáborék "beugranak" a debreceni kórházba, egy laza műtétre, mert Csillunak van egy "kis" problémája. Hiszem, hogy az imák, és harc eredményeképpen, csak gyógyszeres kezelés kellett, úgyhogy 40 perc késéssel meg is érkeztek, mindannyiunk nagy örömére. Aztán Balu és Gabi kislánya lett hírtelen rosszul, és rohantak az ügyeletes kórházba. Nem kis tétje van a hétvégének. Aztán másnap reggelre már ők is jobban lettek.

Vasárnap. Koncert.

Reggel a Kölcsey koncertközpontban kezdtünk, ahol a hangtechnika és hangszerek bepakolása után magukra hagytuk a zenészeket, és visszamentünk a lányokért a szállásunkra. Mire visszaértünk, egy profi szinpad fogadott bennünket, a legjobb, legmodernebb hangtechnikával felszerelve. Két hatalmas hangpulton futottak át a jelek, egyik a monitorkeverést szolgáltatta, míga a másik a "kinti" hangot. Ahogy ott összenéztünk, mindannyiunkban egyértelművé vált, hogy itt most szintet léptünk. Az elmúlt hónapokban a brit-rockhoz hozzászokott fülemnek szinte felüdülés volt a mesterien kidolgozott zongora, basszusgitárjáték, vagy éppen a vendégszereplő profi fúvóscsapat játéka. A délutáni hangbeállás után, egy nagggyon kellemes ebéddel készültek a kedves házigazdák. Nem tudom leírni azt a pazar fogadtatást, amiben részünk lehetett. mind a szombati vacsora, mind a vasárnapi ebéd fejedelmi volt. Ha valamit ezen a hétvégén megtanultam, az az, hogy hogyan kell vendégül látni... Nem vagyok költő, ezért nem tudom megfogalmazni, hogy hogyan esett, de valahol a hihhetetlen jó, és az elképesztő környékén, vagy a felett volt. Kedves Karancsi, és Kőszegi család! Köszönjük! Remélem hamarosan meglesz a hétvége alatt felvett videóanyag, és be tudom linkelni nektek.

A koncert pontosan kezdődött, és amint már Szabó Balu barátom is leírta: http://baloo27.blog.hu/2009/12/10/december_6_i_koncert_pinter_bela_karacsonyi_gospel_koncert_proba_korhaz_proba_koncert_betegseg

egy nem túl összeszedett felkonferálás után, vastapssal fogadtak bennünket. Béci tán meg is jegyezte, hogy ezt a végén szokták adni, nem az elején. A nézőtéren helyet foglaló 1000 ember óriási szeretettel fogadta a dalokat, amik láthatóan be is találtak. Ha a koncerten ki kellene emelnem valakikiet, akkor a 3 szólistát dicsérném, Szilvit, Gabit, és Gábort! Nagyon lenyűgöző előadás, hihhetetlenül magávalragadó volt. A mennybe' fent című dalnál erősen küzdenem kellett a könnyeimmel. Szép volt na.

A karácsonyi blokkot már teljesen felszabadultan éltük meg. és a finálén az Ó jöjjetek hívek alatt mindenki fennálva tapsolt, és ünnepeltük Jézus Szülinapját. Hatalmas élmény volt.

1 hét után még mindig motoszkál a gondolat a fejemben, hogy mikor csinálunk ebböl hanganyagot?!?!

Hazafelé az úton, Illéssel, Gergővel, és Krisztával egy nagyot beszélgettünk a jövőröl. Adélkám félálomban hallgatta az eszmecserét, és néha felpislogott alkalmi kómájából. Hajnal 2 kor bezuhantunk az ágyba, és ahogy hallgattam Adélkám halk szuszogását, arra gondoltam, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Mindenem megvan. Még több is. Olyan barátaim, akikkel minden pillanatban jól érzem magam, még akkor is, ha éppen fenékbe rúgdosnak, mert összekülönböztünk. :-D

Liverpool-Leeds hamarosan...