félúton

Most vagyok a felénél... Az Academy-nek. 5 hónapja hideg-meleg, korán fekvés, és korán keléssel, remegő lábakkal a villamosmegállóban várni az utolsó villamosra... sokszor ájulásig pakolás, hogy a másnap kezdődő alkalomra érkező tömeg kényelmesen, a lehető legjobb minőségben hallhassa az evangéliumot. Csinálod, mert mások is csinálják. Nem hagyhatod cserben a többieket. Ez a szabály. Aki nem bírja, kiesik. Tegnap egy kedves osztálytársam, Po az egész napos pakolás, a három gyülekezeti alkalom után megkérdezte, hogy nekem nincsenek-e olyan gondolataim, hogy hagyni kellene mindent, és hazamenni, végre pihenni, és azt csinálni amit akarok. Persze, folyamatosan ez szól az agyamban. Főleg amikor fáradt vagyok. Persze. Nem esik jól, amikor már nem érzem a lábaim, és a fáradtságtól lüktető fejemmel még azon is kell erőlködni, hogy jól fejezzem ki magam. Mert én is húsból, vérből vagyok, tele vágyakkal, régi beidegződésekkel, megszokott kényelemmel. Ember vagyok, méghozzá nagyon is. És eszembe jutott egy régi sztori... vagy 5 évvel ezelőtt, amikor egy mentési gyakorlaton egy fém állványt kellett megmászni, persze kötéllel és beülővel, sisakkal a fejemen, nekiindultam megmászni az állványt. A negyedik sikertelen próbálkozás után elkezdtem kicsatolni magam. És akkor Dandi odajött és megkérdezte, hogy miért csatolom ki magam, ha még nem másztam meg a megmászni-valót. Nagyon csúszik a cipőm, nem tudok ebben mászni- feleltem én. Erre azt mondta: Mindenkinek csúszik a cipője, de hidd el, meg lehet csinálni. És elkezdtem máshogy látni. Ha már előttem mások is megcsinálták, akkor nekem is van esélyem. Persze könnyebb a cipőre, vagy bármi másra fogni... És azóta ezt a példabeszédet beépítettem az életembe. Ne okold a körülményeket, mert azok mindig is voltak, és lesznek. Keresd azt, hogy hogyan tudod megoldani a dolgokat.

Dr. Scott Wilson tanított a múlt héten bennünket a vezetésről, arról, hogy hogyan adódik össze a vezetési stílus, a személyiségünk, és Isten elhívása, egyszóval hogyan tudunk jó vezetőkké válni. Pl.: hogy hogyan tudjuk a konfliktusokat jó mederbe terelni, és az előnyünkre formálni.
Tudni kell róla, hogy nagyon céltudatosan, pontról pontra írja le a gyülekezetépítés stratégiáját, pontokba szedve, szárazon. Mégis, olyan használhatóvá, és kézzelfoghatóvá teszi azokat, hogy egyből elérhetővé, és érthetővé válik az, ami eddig csak homályos, távoli misztikus dolognak tűnt. Értékes mondatok, a jegyzetfüzetemből:
"Jézus meghalt a gyülekezetért, neked már nem kell."
"Nekünk kell megtennünk a dolgokat, nem Istennek."
"Vezesd az embereket, az embereidet."
"A szolgálatodra legyenek a környezetedben élők szabadabbak, hittel teljesebbek, gazdagabbak."
"Soha ne mond, igazold magad azzal hogy: "Isten ezt, vagy azt mondta nekem"!! Akik állandóan ezt emlegetik, előbb utóbb gyanússá válnak"
"Úgy kell a képet, a látást átadnod, hogy az emberek számára érthető, elérhető, és motiváló legyen"
"Jézus folyamatosan változtatta a tanítványokat"

majd a kedvencem:

"Jézus a kereszten azt mondta: "befejeztem" (elvégeztetett) és felment a mennybe. Ezt sok keresztény úgy értelmezi, hogy Jézus végre meszabadult tőlünk, és azzal a tudattal ment el, hogy "Ti megkorbácsoltatok, leköptetek, megöltetek". Pedig ezzel pont azt mondta el, hogy "Én itt húztam egy vonalat a homokba, és átléptem felette." felejtsük el, és most imádkozom értetek."

és végül, de nem utolsó sorban:

Isten megígérte: Amíg áll a világ, addig tél és nyár, vetés és aratás lesz. Szóval hihetünk abban, hogy ha jó időben vetünk, akkor jó időben fogunk aratni is.

Hát ezek vannak mostanság, meg a blogomra feltett számláló, ami jelzi, hogy hányan, és honnan olvassák, olvassátok a blogomat: innen köszöntöm a szegedi, a budapesti, a pozsonyi, nagyváradi, a dublini, budaőrsi, az amerikai, és természetesen az angliai olvasóimat... Remélem hamarosan, (pár hónap múlva) kettős, angol-magyar nyelven is fogom tudni írni a velem történteket. Meglátjuk...