hajotorottek...

Szotlanul ulnek es bamultak maguk ele... Mar negyedik napja hanykolodnak a nyilt oceanon, a ketszemelyes mentocsonakban, negyen. Mar regen tul vannak az osregi, vitorlas halaszhajo elvesztese miatt erzett letargian, az okok, es okozatok felett valo vitatkozasokon, es az egymas hibaztatasan.
Egyetlen cel lebeg a szemuk elott: Valamikeppen elve hazajutni.

-En akkor is lecsuktam a rakter fedelet!-motyogta meg mindig morcosan maga ele az ifju halasznovendek.
-Hagyjuk, ezt mar megbeszeltuk!-zarta le egy figyelmezteto kezmozdulattal a hajo kapitanya. Erdes kezeben megremegett a megtomott fustolgo pipa.
Mindenki mashogy emlekszik a tortentekre, de vegul is a lenyegen nem valtoztat, miszerint szeretett kis hajojuk most ott pihen a 4 fokos jeghideg Oceanfeneken.
Jo egy hete akadtak bele egy oriasi halrajba, vidaman huztak a halot, es toltottek meg a hajo rakteret az ertekes rakomannyal. nagyon nagy peldanyok uszkaltak a hajotestben elhelyezett oriasi tarolotartalyban. Viszont a hajo mozgasan is meglatszott a nagy teher, alig ot ujjnyira nyaldostak a hullamok a palankjat. Hideg, szelcsendes ido volt, de a kapitany beosztotta az embereket, tobbek kozt onmagat is, hogy felvaltva figyeljenek a vitorlara, hatha meglebbenti a szel. A szel megerkezett, az ifju orszem viszont elaludt. A hirtelen feltamadt szel hatasara a hullamok lassankent elfoglaltak a hajo fedelzetet, es fokozatosan megtoltottek a hajo rakteret vizzel. Nyilvan egy nyitva felejtett fedel miatt. A keson eszmelo legenyseg mar csak azt tudta nyugtazni, hogy a hajojuk sullyed. 6 oras emberfeletti kuzdelem sem volt eleg, hogy a bearamlo vizet kiszivattyuzzak a hajobol. Utolso 5 percuket arra szantak, hogy a meg mozdithato, legszugsegesebb dolgokat osszegyujtsek, es a mentocsonakba tegyek. majd nagy sietve elhagytak a fedelzetet, es kb. 50 meterrol neztek amint elnyeli az ocean a kis hajot.

Lassan besotetedett, a kapitany kiosztotta a vacsora-fejadagot, majd unalomuzo beszelgetesbe kezdtek, aminek vegul is se' fule, se' farka nem volt, mert igazabol mindnyajan hullafaradtak voltak, kimerultek. Elszunditottak, egyedul az ifju tengeresz maradt ebren, sajat gondolataiba merulve. Eloszor nem is fogta fel, hogy mi tortenik, csak arra eszmelt, hogy onkivuleti allapotban uvolt, es a legmelyebb almukbol felriasztott sorstarsak csak butan bamultak ra, az eluttuk hadonaszo ifjura. Mindaddig, amig Ok maguk is eszre nem vettek, a tavolban pislakolo kis pontot. Egy masik halaszhajo lehet, es a jelek szerint felejuk kozeledik. A kapitany azonnal atvette az iranyitast, kettonek parancsot adott, hogy evezzenek a fenyforras iranyaba, onmaga pedig lazasan kereste a vizhatlan ponyva ala rejtett foszforos voros nyomjelzot, es a hozza tartozo ormotlan nagy pisztolyt. Elokeszitette, es osszerakta a fegyvert. Nem akarta elsietni a jeladast, hiszen csak 3 jelzoraketajuk volt. Ellenorizte az olajlampak allapotat, es meggyujtotta mind a harmat.
Feszulten figyeltek a fenyeket, amik azt jeleztek, hogy valoban kozeledik az uszo targy. Hamarosan megallapitottak, hogy a kozeledo hajo meg nagyon tavol van, de egyre biztosabbak voltak benne, hogy egy hatalmas dolog kozeledik, mert egyre nagyob, es fenyesebb lett, ahogy multak a percek. A ket evezos orult modjara evezett, es az a teny, hogy ezze a sajat, es tarsaik eletet is kozelebb viszik a megmenekuleshez, hatalmas tartalekokat szabaditott fel bennuk. A kapitany kivarta a megfelelo pillanatot, es elsutotte a jelzopisztolyt. A raketa suvoltve hasitotta a levegot, es vorosen robbant.
vagy 10 masodpercig, izzo fenygombkent vilagitott a csillagos egbolton. Semmi. A hajo bar kozeledett, de semmi jelzest nem adott, hogy eszleltek volna a segelykerest. Feszulten multak a percek. A kapitany megegyszer elsutotte a fegyvert, es mindannyian imadkozva figyeltek a voros fenygombot. A kozeledo hatalmas hajo most hosszu feny es kurtjeleket adott le, jelezve ezzel, hogy eszleltek a segelykerest. Mindannyian boldogan ujjongtak, most mar biztos volt a megmenekedesuk. A hatalmas hajo, most egyertelmuen iranyt valtott, es elindult felejuk. A kurtjelzesekbol a kapitany egyertelmuen ertette, hogy mi tortenik most a masik hajo fedelzeten. Eloszor riasztottak a kulonleges mentesekre kikepzett matrozokat, majd egy masik kurtjelzesbol ertettek, hogy az egyik mentocsonakot elokeszitettek az O megmentesukre. Amikor mar egyertelmuen kiveheto volt az orias hajo alakja, akkor adta ki a jelzest a fekezesre. Mindenki a megmenekules izgalmaban volt, es a kapitany az Ot, es a szemelyzetet igazolo hajopapirokat kutatta lazasan, mintha azok nelkul nem vennek fel oket. Lattak, ahogy a hatalmas hajo oldalan leereszkedik a massziv mentocsonak, es a benne ulo 10 fos legenyseg elindul felejuk.
A mentoosztag azonnal gondoskodasaba vette oket, forro teat adtak, es ketszersultet. A hajoorvos megallapitotta, hogy nincsenek eletveszelyben.
A hatalmas hajo fele kozeledve a kapitany szinte elszegyellte magat, hogy miattuk kellett megallitani ezt a gyonyoru luxus, uszo-varost. A fedelzetre erve viszont elparolgott ez az erzete, mert mindenki nagy szeretettel, es gondoskodassal vette oket korul. A tomeg egyszer csak kettenyilt, es a nagy hajo kapitanya lassu, meltosagteljes leptekkel egyenesen az osz szakallu kis halaszladik kapitanyahoz lepett. A hivatalos kezfogas utan a tengeri szabalyok szerint kb. 5 perc alatt atbeszeltek, hogy mi tortent, majd a kapitany nyugtazta, es az irnoknak bediktalta, hogy a hajora felvett hajotorottek szama 4, eltunt, halott vagy sebesult szemely nincs. Mind a negyen amulva leptek a hatalmas etkezobe, a plafonrol lelogo kristalycsillar vakitoan szorta szet a fenyet. A kapitany helyet keszittetett a negy jovevenynek, egyenesen a legdiszesebb, tiszteknek fenntartott asztalnal.
A kapitany elerzekenyulve szolalt meg, konnyekkel a szemeben:
-Es megis, kinek koszonhetjuk a megmenekulesunket?
-Oooo milyen figyelmetlen vagyok!!! Ne haragudjanak! Edward John Smith kapitany vagyok, es onok most a Titanic fedelzeten vannak.