Vadászat 2.

Kellemes langyos szél ébresztette. Még sötét volt. A környező fákon ugráló apró kis szemtelen majmok versenyt visítoztak egymással. Az éjszaka aktív állatok lassan befejezik vadászatukat, és ki-ki a saját odújába viszi zsákmányát, hogy az örökké éhes kicsinyeket megetesse. Vannak szerencsések, és vannak áldozatok. Volt aki vadászni indult, de végül ő lett a zsákmány. Szóval ment a csetepaté, a lombok táncolva rebbentek ahogy a majmok ugrálva menekültek nagyobb társaik elől.

Tudta, hogy ez jó jel. Mármint a zaj. A csend mindig rossz. Ha az állatok hallgatnak, akkor baj van. Akkor valami, vagy valaki közeledik, settenkedik. Az viszont soha nem jelent jót. Félálomban lassan leengedte törzse mellé a kezeit, amik eddig összefonva feküdtek a mellkasán. Egyensúlyban tartotta magát. Még így is, hogy kezeit széttárta, tökéletesen beleolvadt a lombkoronába. Alulról csak a nagyon éles szeműek vették volna észre. Azok közül is csak azok, akik állandóan felfele tekintgetnek. Vagy mondjuk egy ragadozó macskaféle. Semmit nem bízott a véletlenre. Ha netán valaki, vagy valami meg akarta volna közelíteni alkalmi fekhelyét, akkor a fa törzsére kötött vékony láthatatlan zsineg azonnal felébresztette volna, mivel annak másik vége a lábfejére volt kötve. Csendes éjszaka van tehát mögötte. És most először érezte hosszú idő után, hogy kipihenten ébredt. Csak a gyomra korgott, de az iszonyatosan. A hosszú kómából, vagy ágyhoz kötött betegségből felkelők érezhetik ugyanezt a mardosó éhséget. Nem gondolkodott túl sokat azonban ezen, mert tudta, hogy minden perc számít, főleg, hogy az állatok lassan elrejtőztek. Végigjárta a tegnap este kikészített csapdákat, és meglepetésére 2 kisebb rágcsálót is talált kinyúlva az egyik alatt. A szögekkel kivert fa-lap jó szolgálatot tett. Zsákmányát magához vette, és hamar tüzet rakott. Tudta, hogy ha napfelkeltekor akar továbbindulni, akkor sietnie kell, hogy a tűzrakóhely nyomait, és az ottlétének bizonyítékait eltüntesse. Még a vademberek, akik a legjobban ismerik az erdőt se tudhatják, hogy itt járt. Ha nyomot hagy, akkor jelet hagy, a jeleket pedig követik az emberek. Elég jelből már fel lehet térképezni valakinek az útvonalát, sebességét, vonulási irányát. és ha ezek megvannak, akkor nagyon hamar utolérhetik, és akkor bajba kerül. Mind Ő, mind pedig a cél, amiért útnak eredt. Reggeli után tehát gyorsan irányba állt, és határozott léptekkel elindult. Halkan, puhán lépdelt.
Már egy ideje fenn volt a nap, és a fojtogató pára egyre elviselhetetlenebb é vált. AZziránytűjét most nem is kellett használnia, mert a folyó partjával párhuzamosan haladt, és tudta, hogy ott kell csak irányt módosítani, ahol a folyó kettéágazik. Nem volt tehát túl sok gondja, csak vágta magát előre. Egyszer csak megtorpant. Hörgő hangot hallott. Pontosan elölről jött a hang. Visszafojtott lélegzettel hallgatta és próbálta a ritmusát és ütemét kiismerni. Lassan, oldalazva haladt, fegyverének csövét mereven a hang irányába tartva. A tigris oldala lassan emelkedett, és hirtelen esett vissza, a nehéz légzéstől. Fejét már a vadász felé tartva figyelt, de már csak fátyolos szemmel. Vagy 2 napja vonszolhatja magát, oldalából lassan szivárgott a vér, körülötte feketére festve az ágakat, leveleket. Eddig jutott. A vadász körbenézett, és mivel semmi gyanúsat nem látott, hát maga mellé tette puskáját, és jobban szemügyre vette a haldokló állatot. Hátsó lábán, és hasán apró lyukak voltak. Rögtön tudta, hogy sörétes puskával találták el, ráadásul viszonylag messziről, mert a sérülés nagy terjedelmű volt. Biztos volt benne, hogy aki, vagy akik ezt tették, nem gyakorlott vadászok voltak, talán csak rá akartak ijeszteni az állatra. A lényegen viszont nem változtat, de megerősítette a tényt, hogy sajnos nincs egyedül. Tudta, hogy nem hagyhatja itt a szenvedő állatot így, de azt is, hogy nem sütheti el a fegyverét. elővette tehát borotvaéles kését, és lassan az állat szívébe szúrta. Az vonaglott egy kicsit, és nagy fújtatva kiszenvedett. Nem volt idő a nyomokat eltüntetni, a tigrisre csak pár faágat és lombot hordott, majd elindult a tigris vérnyomain. Fél órán belül egy tisztásra ért, amiről azonnal lerítt, hogy egy nemrég használt táborhely volt. Tűzrakóhely, és egy sátor nyomai. Amatőrök-gondolta. Még az is egyértelmű volt számára, hogy 3 ember aludt itt, mégpedig kb. 2 napja. és igen, ugyanarra tartanak mint ő.

A történet itt nem ért véget! Te döntheted el a cselekmény folytatását. Szavazz a facebookon, vagy itt, hogy hogyan tovább!!!


a.) tovább haladva hősünk az imént említett 3 ember egyikébe botlik, akit társaik legyengült állapota miatt hátra hagytak.
b.) egy fölötte elsuhanó helikopter után ered, és hamarosan meg is találja azt, egy tisztáson, elhagyva.

Szavazz tehát, hogy hogyan tovább!!! :-)