Amikor rátalálam...

Ma egész nap egy dal járt a fejemben: When I found Jesus. Ismerem a szerzőt, egy ízben segédkeztem a hangtecnikánál, amikor koncertet adott. A zenekarok váltották egymást, mindenki (tényleg) nagyszerű énekeket énekelt, hol lelkesen, hol elmélyülten. A színpad megtelt hangokkal, az emberek együtt énekeltek az énekesekkel. Aztán megállt a színpadi lépcső mellett Steph Macleod. Mivel én a monitorkeverést csináltam, melléléptem, és mint következő fellépőt, felkészítettem a színpadi játékra. Bekötöttem a gitárját, ami egy ütött kopott Takemine volt. Rajta egy kinyúlt pulóver, egy kopott farmer, és valami sál a nyakában. Kérdeztem, hogy hogy szeretné, mit kér a színpadra. Kérte, hogy tegyünk fel egy állványt, egy mikrofonnal, és kész. A többi nem lényeges. Sok fellépő után nagyon meglepő volt az az egyszerűség, és közvetlenség, ahogy felénk viszonyult. Nagy tapsviharban lejött a zenekar, Ő komótosan a színpadra sétált, majd a mikrofonhoz lépett. Bemutatkozott, megköszörülte a torkát, és elkezdett mesélni. Elmondta, hogy a skóciai Edinburgh-ból érkezett, ahol hosszú évekig az utcákat járva, hajléktalanként élt, alkoholista, kábítószerfüggő volt. Semmi célja nem volt, csak az, hogy egyszer egy kapualjban, belealudjon a halálba. Egyszer, mikor így kiütve ült egy padon, azon rezzent meg, hogy valaki megérinti a vállát, és pár biztató szó mellett beültették egy autóba ahol egy fűtött helyre vitték, és megfürdették. Hosszú hónapokig nem igazán értette hogy mi történik vele, csak annyit tudott, hogy jó helyen van. Leállt. És akkor valaki megkérdezte, hogy szeretné-e befogadni szívébe Jézust. Igent mondott. És akkor elővette a kopott gitárját, és megírta ezt a dalt. Amikor megtaláltam Jézust. - -most pedig ez a dal fog következni -mondta, és elkezdett játszani és énekelni. A teremben síri csendben csak a gitár, és az ő hangja töltötte be a tér minden pontját. Életemben nem láttam még valakit ennyire egyszerűen játszani és énekelni. Az utolsó hangnál már könnyek folytak le az arcomon, és nem tudtam megmoccanni sem. Ő ott állt, de nem volt egyedül. Ott állt mellette az, aki rátalált. A teremben egy pisszenés sem hallatszott. Ott akkor megtelt a tér a mennyországgal. És egy egyszerű, volt alkoholista, szerény ember elénekelte a lényeget:
"Egyetlen érintés a királyok Királyától megváltoztat mindent" Senki sem tapsolt, de nem azért, mert nem tetszett a dal. Nem tudtak.

When I found Jesus: