Mindent.

Kérges tenyerét az ég felé emelte. Az egész lénye egy áldozati füst volt, egy örökké égő. Megragadó volt, minden sallangtól mentes.  Aztán hátra tekintettem. A gyülekezet egyszerre lélegzett egy dalt. Mindent hoztak, hiány nélkül. Pedig látszólag sérült, összetört edények voltak itt. Velem együtt. Itt-ott csorbán, kopottan, repedezetten. És akkor a mennyből lejött az, ami csak ott lehet. A teljesség, a minden. A tolmács odahajolt, de alig hallottam amit mond. Az éneket fordította, azt a részt amit már vagy két perce ismételnek: "jelenlétedben meggyógyulok"-mondta. És akkor megértettem, miért kellett átutaznom a fél világon. Hogy egy Port-au-Prince-i baptista gyülekezetben átéljem újra a Mindent.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Politikailag Korrekt

GÁZÓRA

Életünk otthagyott létrái