Onnan, idenézve.

Kemény, fekete kalap fehér vonalat hagy a fehér homlokon. Naptól barnított kéz, finom verejték. Ujjbegyek a  tenyér felé néznek, mintha ásónyelet fognának, ölben pihennek. Száraz meleget hoz a szél. Finom ívben görnyedő hát, tarkóját a nap süti. Szemét behunyja egy másik világba nyitva bele. Csillámló gyermekkor, vihar elől futás, lovak vágtázása, reccsenő faág, tompa puffanás, nevetés. Cseresznyemagot köpő nyarak, lobogó búzamezők, bogár lebbenése, aztán szívdobogtató deres hajnalok, kéz a kézben, lépések, visszafojtott szavak, csillanó nyakszirt, simítás. Szem a szemé, száj a szájé. Vállra dobott, pokrócba tekert szerszámok zaja, lovak dobogása. Háború híre, düh, méreg. Fegyverek pokrócba tekerve, lőporszag, füst és vér keveredése. Tébolyult lárma, gyomrot rengető robbanás. Lábak a rögökön, test nélkül, testek a rögökön, lábak nélkül. Otthon, gyermek sír a pokrócba tekerve. Mély fájdalom, és mély öröm. Tehetetlenség. Aztán ölelés, ujjak a tarkón, és zokogás. Újra lovak patája, friss gőzölgő föld illata. Hordó koppanása, méz íze, nap simítása. Keskeny vállon átvetett gyeplő, igáját két szürke húzza. Gyerekarc mosolyog vissza, a göröngy vele fordul nevetve. Megilletődött pillantás. Valami kéz a hajba simít. Dongó legyek vidám tánca. Nevetés. Pokróc az ölben, finom puha kenyér, szőlő, sajt.