Sztereotípia döngölő blogbejegyzés következik...

Körút, cserepes száj, sósheringes, bundába becsavart kohómeleg. Nézek, de nem látok. Az aszfalt vadul ontja a forróságot. Az álló kocsisor percek óta nem mozdul. Aztán egyszer csak a látóterembe lép egy gyönyörű család a Wesselényi utcai 4-6-os villamosmegállóban. Irániak lehetnek -gondolom magam elé -félig hangosan, az arcvonásaikat nézve. Apuka, szép vasalt ing, fekete nadrágban, felesége gyönyörű, a ruhája is gyönyörű, fején kendő, ami arcának gyönyörű kontúrt ad. (szándékosan írtam háromszor ide a "gyönyörű" szót.) Kézen fogva köztük két, még gyönyörűbb kisfiú és kislány. Mindketten lesték apuka-anyuka tekintetét. A jelenet másik szereplője egy bácsika, félmeztelen, feje tetejére csavart vizes pólóban, valami rossz papucsban lóbálja a lábát a villamosmegálló kis padján. Vidéki kisnyugdíjas, ha a szereotíp jelzőket kedveled. Kiporciózott cseresznyét árul, látszólag friss, ropogós árú. Az iráni férfi határozottan közel lép a bácsihoz, és az egyik zacskóra mutat. Szavak nélkül beszélgetnek. Mosolyog. De nem csak a szája, az egész ember. Kezébe kap egy adag cseresznyét, nézegeti, forgatja. A felesége mögé lép, és finoman megérinti  mindkét vállát. A férfi fülébe mond valamit, aki rögtön kér még egy adagot. Emelgeti egy pár másodpercig a két zacskót, és látszik, rutinosan, a testbeszédével kérdezi: "mennyi?" A félmeztelen bácsi jobb kezét felé emelve négy újjat mutat feléjük. Habozás nélkül a pénztárcájához nyúl. Aprót szed elő, tízesek, húszasok lehetnek. Összevont szemöldökkel számol. Egyik kéz adja a másikba a fémpénzt. Iráni-magyar kereskedelmi kapcsolat- mondhatnók. A bácsi minden átadásnál picit lefelé billenti a fejét. Egyszer csak mutatja: "Elég". Visszaad egy érmét. Az iráni férfi hálásan mosolyog, a gyerekek nagy szemekkel nézik a szerzeményt, és húzzák apa kezét. Visszafordul apuka, és egész testével finoman meghajol a bácsi előtt. A villamos ekkorra begördült, és hirtelen elnyelte őket a tömeg. Nem lett volna kihez szólnom, de akkor és ott nem is tudtam volna mondani semmit. Hátulról dudálnak, előlem már rég elment az összes autó, mert zöld a lámpa. Feleszmélek. Újra hőség van, zaklatott emberek luxusautókban, luxustelefonokkal, rohanás, téboly. Istenem!!! Ugye más is látta ezt a csodát, nem csak én!?!?

A blog olvasásához pedig hallgassátok meg ezt: http://www.youtube.com/watch?v=RWtx0AvGAlw