Heteim-heteim.

Annyi minden történik, sokszor összecsúsznak az események. Nem vagyok én ezzel egyedül, tudom, de mégis, az én életem, ez áll legközelebb magamhoz. Tegnap Sándort, és Bélát elkísértem a parlament lépcsőjéig, mert odabent volt dolguk. Menet közben Sanyi megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Jól esett. Meg az is, hogy elmondhattam, "igen, jól vagyok!". Egy ideje nem sóhajtozok. Próbálom az eseményeket feldolgozni, és irányítani, mintsem, hogy elsodorjanak.

A gyülekezetből Dóri, aki egy nagyon fantasztikus lány, megkért Bettit, és engem, hogy mentoráljuk. Időnként leülünk, és hármasban átbeszéljük, az éppen aktuális történéseket. Egy nagyon jó Maxwell könyvet olvasunk együtt, a "Holnapra vezető lehetsz"-et. Egymástól tanulunk, és persze Maxwelltől.

Többen kérdezik, hogy milyen a gyülekezet, ahova járok. Nos, olyan, mint én. A gyülekezet én vagyok. Ezért nem tudok tömbösíteni, meg általánosítani. A gyülekezet olyan, mint Barni, a dobosunk, vagy Hajni, aki a gyerekmunkát csinálja. Így szoktam valahogy elmagyarázni.  Szeretem a gyülekezetemet.

Voltunk Szófiában, meglátogatni a Szír menekülteket. Nagyon nagy élmény volt találkozni a Bolgár gyülekezetekkel, akik nagyon odaadóak voltak! 400 ember egymás hegyén-hátán. Készítettünk pár képet, majd itt alant látható lesz. :-)

És persze Betti, életem legnagyobb eddigi történése. Nem tudom kiírni ide, hogy mi az a mélység, és magasság annak a szeretetnek, és elfogadásnak, ami árad belőle. Bicskey Kriszta azt mondta Róla, hogy biztos benne, hogy amikor Isten megteremtette Őt, közben mosolygott. Én is így gondolom. :-)

Apropó, Bicskeyék meglátogattak Bennünket. Olyan barátság ez, amit nem lehet távolságokkal elbontani. Jó volt Velük. Átbeszéltünk pár éjszakát, nevetés, ölelés, tervek, minden volt. Szeretjük Őket!

Szír kislány a Szófiai menekülttáborban

Afgán gyerekek, szintén Szófiában