Tervezzük egy ideje...

Tervezzük pár hete Bettivel, hogy leülünk egy közös vacsorára a szüleinkkel. Minden alkalommal közbejött valami. Volt, hogy autó nem volt, aztán akadt, hogy a munkahelyem mindig mindennél fontosabb dolgait intéztem. Aztán tegnap Betti sírva hívott fel, hogy baj van. Sári néni összeesett, és nem tud beszélni. Én a Hajléktalan Krízisautóban ültem éppen, a pénteki dugóban a város közepén. Ott ahol voltam, letettem az autót, Kornél segített. Mentő, kórház, stroke-központ. (itt jegyzem meg, hogy a Bajcsy Zsilinszky kórház dolgozói nagyon lelkiismeretesen és gyorsan dolgoznak.) Jobb oldali bénulás, és beszédközpont sérült. Betti a kezembe nyomott egy papírt, mert a könnyeitől nem tudta elolvasni. Beavatkozás... gyógyszeres rögfeloldás... 3 órán belül... százalékok, esélyek, túlélés a papíron. "Szerintem írd alá" mondtam. Betti aláírta. Aztán kiderült, a súlyossági foka túl magas, hogy az orvos reckírozzon. Volt szó arról, hogy az Amerikai úton beavatkoznak. Aztán a konzultáció után elvetették az ötletet.
Most imádkozom. Azért imádkozom, hogy a szüleink ne csak találkozhassanak, de beszélhessenek is egymással. Sokat segítene feldolgozni azt, amit visszacsinálni már nem tudok.

Megjegyzések

  1. Imadkozom erte, erted, ertetek. Mindenhol, otthon, uton, biciklin... Legyen csoda. Lesz csoda. <3 Kiki

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Politikailag Korrekt

GÁZÓRA

Hillsong London Budapest Connect