Szabadon szárnyalva

Reggel résnyire nyitott szemeimen keresztül próbáltam feltérképezni az új környezetet. A hajnali madárcsicsergés, ami a kispesti lakás ablakán szűrődött be, mintha most tízszeres hangerővel, és  erőteljesebben szólna, és meg mernék esküdni, hogy egyenesen a szobából jön. Aztán összeállt a kép, lassan betöltött a rendszer, és realizáltam, a felhúzott térdemen ül Fifi, Bettikém papagája, és rám meredve csicsereg. Első találkozásom vele, (mármint a madárral) kb. két éve történt. Beléptem a lakásba, hangosan köszönve, mire ő fenyegetően vijjogva,  az arcom felé repülve széttárt szárnyakkal próbált elüldözni. Az első kérdésem Bettihez az volt, hogy “hány éves a madár?” és hogy “meddig él egy ilyen?” 

Na de ami a lényeg, hogy két év alatt eljutott a kapcsolatunk odáig, hogy már adott esetben a vállamra repül, és félre billentett fejjel vizslatja az arcomat. A papagáj meglehetősen kíváncsi és okos állat. Ezt kihasználva, Betti az egyik reggeli során felbuzdított, -mikor is a madár a vállamra repült-, hogy nyissam nagyra a számat. Fifi kérdés nélkül közelebb totyogott, és az egész fejét a két fogsorom közt bedugta. A madár a látóteremből kikerülve kisebb pánikot dobott rám. Csőrével megkocogtatta a fogaimat, és aztán tovább állt. Pont úgy néztünk ki, mint azok az oroszlánszelidítős cirkuszi mutatványosok. 

Fifi egész kiskorátol Betti kezéhez van neveleve. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen ember a földön Ő, aki kézzel megfoghatja, vagy simogathatja. Mindenki más érintésére csípkedni kezd, és elrepül. Próbáltam empirikus módon vizsgálgatni, hogy Betti kezét imitálva, a háta mögé elbújva úgy teszek mint ha az ő keze lenne… de annál többet, hogy hülyét csináltam magamból, nem sikerült leszürni. Okos madár nnna. Szóval Betti anyukája gondozásra szorul, és többet kell vele lenni. Így egyre többet találkozom ezzel a madárral. Ja, amúgy szabadon repkedhet a szobában, igazából bárhol. Van egy csillivilli, kb 10 m2-es ketrece (túloztam, nem akkora, de baromi nagy!), ahol élete során állítom, hogy 2 óránál többet nem volt. Betti meséli, hogy annak idején, amikor lakásfelújítás volt, néha rettenetes virnyákolás árán betette a madarat a ketrecbe. Az meg rettenetes letargiába esett. Mondjuk ki, Fifi egy elkényeztetett tollas akarnok! :-D 

Ohhh és most jön a lényeg. Nézem ezt a madarat, és rájövök: Isten néha kicsiben megrendezi azt, amit nagyban kellene, hogy átgondolj.  Úgy, mint a terepasztalt gondosan rendezgető túlmozgásos technika-tanár, aki még a kutyát sétáltató nyugdíjast is odaragasztja a zöld posztóra, csak a jó rend kedvéért. 

A madár vagyok én, a lakás az életünk. Szabadon repkedhetek bárhova, de van egy nekem fenntartott hely, ami csak nekem lett előkészítve. 

Két választásom van:

-vagy szabdon repkedek és minden megteszek a boldogságomért, 

-vagy bemegyek arra a helyre, ami nekem lett előkészítve, és élem azt az életet, amire rendelve lettem. 

A lényeg, hogy így-is úgy-is otthon vagyok. Enni kapok, szeretetet kapok, és fesztelenül repkedhetek mások feje felett. Jóféle önmegvalósítás, nagyszerű tárgyakkal, és mindenféle csecsebecsével elhalmozva. Van benne jó kis szolgálati lehetőség itt-ott, országos szintű keresztény haknikkal. 

Az elhívás, amit Isten készít, véleményem szerint egy helyre szól. Az egy helyben “levés” pedig nehézkes lehet azoknak, akik folyton a körülöttük repkedő szabad madarak röptét nézik.  Bezárva Isten elhívásába, hétről-hétre felvenni ugyanazt a keresztet… Ohh ez milyen messze van a stadionnyi tömegtől, akik előtt majd prédikálok hamarosan, (pont, ahogy az a dél-amerikai próféta mondta nekem, és mintegy másik ötezer embernek, aki velem együtt volt ott ugye-) és élem szabadon az életem, csak körbe-körbe repkedve, mint Ikarosz, Kréta szigetén… egyre feljebb a megdicsőülés és a hírnév felé, a felszálló termik erején megkapaszkodva. 

Ohh, hol vannak innen az apró kis emberek, apró kis problémáikkal?!? Hol van innen az összeszorult szívű telefonhívás egy válás határán lévő házaspár felé?! Hol van innen a  kórházi ágy mellett felsóhajtott ima?  Hol van innen az a sok kis apró gond, amivel Isten összezár egy ketrecbe?!

Fifi, köszi a reggeli leckét, és köszi a tanácsot. Jó, hogy repkedsz, mert ha nem repkednél, azt gondolnám, hogy céltalanul repkedni jó.