Hálás

“Mindenkor hálákat adjatok” (Biblia)



“Örülök annak, amim van, s nem búsulok azon, amim nincs.”  (Lev Tolsztoj) 



Sokak szemében a hálaadás kész önbecsapás. Abban, aki hálás, nincs meg a további értékekért való küzdelem elszántsága. Az, aki nem tud küzdeni, és nem akarja a mindig egyel jobbat, és egyel gyorsabbat, lemarad. És lássuk be, aki ezekben az időkben lemarad, rögtön céltvesztett is lesz. Mások szemében legalábbis mindenképp. A megelégedettséget látva sokaknak a tökéletes válasz arra, hogy keretek közé tegyen valaki mást. A megelégedett emberek az éttermek, és szolgáltatók kedvencei. Soha nincs panaszuk, mert már annak is örülnek, ha valaki rájuk mosolyog. Az ilyen ember a munkahelyén könnyen dobozba kerülhet. Keretet kap, amiből akár ki-, akár be lehet tenni.  Az ilyen emberek elégedettek a régebbi telefonokkal, még ha kicsit karcosak is, de működnek- mondják. Jó a régebbi bútor, íróasztal, a csorba fülű csésze ráadásul ezernyi emléket is hordoz. 

A hálás emberek ugyanúgy vágynak a jobbra, szebbre, gyorsabbra. Ez természetes vágy. A különbség talán annyi a hálátlanok és köztük, hogy meg tudnak állni egy-egy pillanatra, és értékelni tudják azt, amit kaptak. Ezekből a pillanatokból robbannak ki költemények, könyvek, zeneszámok, fesmények, műalkotások. Ezek a pillanatok hatnak leginkább az ember belső világára. Ezek a pillanatok gyakran vonzzák a hitet, a reményt, és a szeretetet. Ezek a pillanatok azok, amelyek miatt egy film alatt szinte elfelejtünk levegőt venni. Ez a hála pillanata. 

Jézus a halála előtti utolsó éjszakán a legbelső köréhez tartozó barátaival ül egy vacsorán. Pontosan tudta, hogy ez az utolsó lehetősége arra, hogy ha valamit el akar mondani, még most megteheti. A legelső dolog amit tett az volt, hogy hálát adott! Ezután szinte csak mellékesen elmondja azoknak, akik körülötte vannak: -Mind el fogtok hagyni, és egyikőtök el fog árulni engem. És minden szava pontról-pontra így teljesedett be. És ebben a helyzetben nem a keserű pohár kiborításával, vagy a frusztrációinak kiöntésével kezdte, hanem hálát adott. Örült azoknak, akik körbevették, és mellette voltak. 

A hálaadás egy életstílus, egy beépíthető szokás, ami időnkként segít felismerni: Van. Van mit, van hol és van kivel. Ez az igazi megelégedettség. ​

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Politikailag Korrekt

GÁZÓRA

Életünk otthagyott létrái