Elég!

„Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert az én erőm a te erőtlenséged által éri el a célját.”

A gyülekezeti imakéréseinkben legtöbbször az egészség, kapcsolatok és pénzügyi terület hármasáért szoktunk imádkozni. Ez a három terület az, amely leginkább hatással van az életünkre és befolyásolja annak minőségét. Legtöbb a kéréseink Isten felé a hiány betöltéséről szól, és ugyanakkor a hálaadásunk pedig a hiány betöltéséért szól. 

Kétség kívül a hiány a századunk legnagyobb problémája. A szociális média, a hírek, de sokszor a saját bankszámlánk egyenlege is ezt harsogja. A hírekben ivóvízhiány, élelmiszerhiány, energiahiányról, a társadalomban érzelmi hiány, a tolerancia, vagy az elesettek irányába mutatott kegyelem hiánya hat a kapcsolatainkra az életünk szinte minden rétegében. 

Legtöbbször a tágabb, de sok esetben a közvetlen környezet nyomására és hatására kerülünk újra és újra abba a helyzetbe, hogy azt érezzük: “kevés az, ami van” és egyre csak azt érezzük ebből fakadóan, hogy “kevés vagyok én magam is”. Aki élelmesebb, az a jobb napokon takarékoskodik, hogy a szűkösebb időkben legyen mit felélni. Vannak, akik éveket töltenek el egy nagyszerű terv kidolgozásáért, ami kihozza Őket a szegénységből. Egy ötlet, új üzleti lehetőség, ami gazdagabbá teszi a jövőjüket. A jövőbeni hiánytalanság reménye élteti Őket. Az ember nagyon könnyen felveheti a hiány és a betöltöttség ritmusát. Amikor elfogy, raktározok, hogy maradjon szűkösebb időkre is. Amikor van, felélem, hogy végre betöltsem a vágyaimat. 

Pál apostol írja ezeket a szavakat; „Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert az én erőm a te erőtlenséged által éri el a célját.”  Érdekes módon a századokon és évezredeken átívelő mondat ma, mintha nagyobb lánggal égne, mint annak idején. 

A mondat keretes, akár egy gyögyörű vers:  Az “Elég” “éri el a célját”. 

Aki reggelente a “van”-ra nyitja fel a szemét, az tud gyönyörködni a környezetében, megbecsüli és gondozza azt amit rábíztak. Aki az életét úgy éli, mint akinek már adatott, az az ember ugyanúgy látja a hiányt. Ugyanúgy ott van a sárga csekk a hűtőjén, ahogy az üres tankkal álló autó a járdaszegélyen. A különbség, a “van”  és a “nincs” emberek között csupán annyi, hogy az előző hálás azért ami jutott neki, a másik pedig folyton hálátlan azért, ami nem jutott. 

Az “elég” ember azért ér célt, mert a kapott kegyelem erejével, a saját erőtlenését legyőzve küzd az életben. Az “elég ember” nem vak, csak nem arra néz amerre a többiek. “Mert akinek van, annak adatik.”