Van a gyémántnál keményebb
Van a gyémántnál keményebb alkotás.
Most beszéltem vele telefonon és megsemmisültem. Felhívom, mert végtére is be vagy írva a naptárba, ma van a napja... Kérdezzük hárman, "hogy vagy?" És Ő csak boldogan, nevetve kérdezel vissza, hogy milyen az élet új szülőként? Ugye szép a kis Marcika? Ugye aranyos és kis formás? Persze... igen, de most Te vagy a középpontban, Neked van a napod, és most mi akarunk Téged hallgatni!! Hiszen most szeptemberben lesz ötven (50!!) éve, hogy örök hűséget fogadtál az egyetlen férfinek, akit valaha szerettél és soha, egy pillanatra nem tántorodtál meg. Életet adtál négy gyereknek, neveltél, gondoztál minket. És mindig az volt az érdekes, hogy mi hogy vagyunk. Mindig nevetve vártad a holnapot. És még a holnap is mindig mi voltunk. Mert te soha nem azt kérdezted, hogy "mi lesz?" hanem, hogy "ki lesz?". Valahogy bennünk, a családban találtad meg a létezésed. Beplántáltál minket magadba. Ó és mi küzdöttünk a saját igazunkért, jussunkért és te mosolyogva adtad hozzá magad. Igen, vegyétek, vigyétek...
Szóval kérdeznélek, hogy vagy... de az örök válasz jön; "Jól, köszönöm!" Egy szó sem esik az évtizedes betegségedről, a szövődményeiről... Nem panaszkodsz az európai mértékű nyugdíjadra, sem a politikára, sem másra. Egyszerűen csak "Jól vagy." Mert a gyémánt gyémántsága független a körülményektől. A gyémánt soha nem kell, hogy bizonygassa az értékét. Lehet nyomás alatt a földben elrejtve, csak keményebb és tisztább lesz. Ha csiszolják, faragják, csak ragyogóbb és értékesebb lesz. De ott, ahol a gyémánt is reped, még mindig szilárdan áll az anyai szellem.
Most beszéltem vele telefonon és megsemmisültem. Felhívom, mert végtére is be vagy írva a naptárba, ma van a napja... Kérdezzük hárman, "hogy vagy?" És Ő csak boldogan, nevetve kérdezel vissza, hogy milyen az élet új szülőként? Ugye szép a kis Marcika? Ugye aranyos és kis formás? Persze... igen, de most Te vagy a középpontban, Neked van a napod, és most mi akarunk Téged hallgatni!! Hiszen most szeptemberben lesz ötven (50!!) éve, hogy örök hűséget fogadtál az egyetlen férfinek, akit valaha szerettél és soha, egy pillanatra nem tántorodtál meg. Életet adtál négy gyereknek, neveltél, gondoztál minket. És mindig az volt az érdekes, hogy mi hogy vagyunk. Mindig nevetve vártad a holnapot. És még a holnap is mindig mi voltunk. Mert te soha nem azt kérdezted, hogy "mi lesz?" hanem, hogy "ki lesz?". Valahogy bennünk, a családban találtad meg a létezésed. Beplántáltál minket magadba. Ó és mi küzdöttünk a saját igazunkért, jussunkért és te mosolyogva adtad hozzá magad. Igen, vegyétek, vigyétek...
Szóval kérdeznélek, hogy vagy... de az örök válasz jön; "Jól, köszönöm!" Egy szó sem esik az évtizedes betegségedről, a szövődményeiről... Nem panaszkodsz az európai mértékű nyugdíjadra, sem a politikára, sem másra. Egyszerűen csak "Jól vagy." Mert a gyémánt gyémántsága független a körülményektől. A gyémánt soha nem kell, hogy bizonygassa az értékét. Lehet nyomás alatt a földben elrejtve, csak keményebb és tisztább lesz. Ha csiszolják, faragják, csak ragyogóbb és értékesebb lesz. De ott, ahol a gyémánt is reped, még mindig szilárdan áll az anyai szellem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése