Politikailag Korrekt

Bármennyire is kattintásvadásznak tűnik a cím első olvasatra, nem a nagypolitikáról fogok most írni. Szavazni természetesen el fogok menni, de mivel mások online felületein látom, hogy mi megy, én kihagynám a kisszerű kocsmai lökdösődés szintjén zajló kigurított vécépapír hosszúságú kommentelésre és fotelforradalmári megnyílvánulásokra okot adó bejegyzéseket. Rögtön  egy ellentmondással kezdem, mert a mondanivalóm lényege pont az lesz, hogy mennyire feldühített önmagamban az, hogy egymás után két helyzetben is láttam magam a Politikailag Korrekt (továbbiakban PK) ember szerepében. Bölcs, mindig fél méterrel az események felett járó emberek azok, akik ezt az oldalt erősítik. Biztosan személyiségi jegyi kérdés is ez, mert sikkes, pózör, paprikajancsik kevésbé PK-k mint a nyugodtabb vonalvezetésű emberek. Szóval egymás után kétszer is észerevettem a magam környezetében olyan jeleket, amikor valaki nem korrektűl járt el és én hagytam megtörténni azt, amit előre láttam. Persze nem egy dombtetőn felejtett lefékezetlen babakocsit hagytam elgurulni, sem pedig egy rövidlátó nyugdíjast hagytam ellépni a pirosnál a járdáról. De az előre lemodellezett folyamatot, amit magamban szépen megőriztem, láttam kibomlani pár hét múlva. A hallgatásom oka természetesen a PK volt. "Nem szólhatok bele valaki más életébe." "Elég érettek, hogy feldolgozzák saját maguk a dolgot." Az, ha mások életébe nem szólsz bele, de van karizmád arra, hogy meglásd az összefüggéseket, egyet jelent: Bár politikailag korrekt vagy, de hagyod elveszni az ajándékodat. Az egész jelenség talán onnan táplálkozik, hogy túl sok önjelölt bírát látunk magunk körül, akik éjjel-nappal osztják az észt válogatás nélkül. Ezért a PK-be kényszerült ember, aki én is voltam sokszor a hallgatásban hagyja elmerülni a tálentumát. Pedig ahol sok sarlatán van, ott egy valódi orvos sokkal nagyobb érték. Ha valamin változtatni szeretnék, akkor ez az év szóljon arról, hogy legyek kevésbé korrekt. Mert a politika csak politika. Az emberi életek pedig sokkal értékesebbek annál, hogy hagyjuk egymást kisodródni. 

ez pedig itt, egy nagyszerű példabeszéd: 

Az életre intő szóra figyelő fül éjnek idején is a bölcsek körében van. (Péld 15. 31.)