Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

"Ha a korszakodban, amiben éppen vagy, nem történnek ésszerűen a dolgok, és mindig ugyanoda érkezel vissza, akkor itt az ideje, hogy válts." Folyamatosan ez a mondat van a fejemben. Sok terület változik, és megy előre az életemben, de van pár fejezet, ahol áttörésre várok. A munkahelyemen lassan hónapok óta ugyanoda érek vissza. A bankkal egy ideje ugyanoda lyukadok ki. Ha nem jön azt áttörés, lépnem kell. Sok helyzetben ez türelmetlenségnek is hangozhatna, de van, ami már túl van az ésszerűség határán. Elhatároztam, hogy vezetett, és vezető leszek. Hogy amit mások fektettek az életembe, azokat tovább adom. Ha nem ésszerű, nem akarok tovább tűrni. A bibliai Péter jut eszembe, aki kiment a tengerre, és csak dobálta-dobálta a hálót. Nem fogott semmit. Jézus, Te "parton-halat-sütögető"! A tanácsodra van szükségem. Merre dobjam a hálót? 

Szerda este 22:30 "Á" ül velem szemben. Először volt házicsoportban, "P" hozta, régi szobatárs. Nagyon jó arc, valami nagyon hosszú vonalon még rokonok is vagyunk, mint kiderül. Beszélgetünk tervekről, munkáról, vicces dolgokról, egyszóval az életről. Aztán látszik az arcán, hogy most... most előhozza a kérdést: -Mesélj erről a Hillsong gyülekezetről. -A világ legjobb gyülekezete.-mondom -(Nevet) -Komolyan.-mondom -(Nem nevet) -Nekem az tetszett meg először, hogy itt nincsenek klikkek. -vág közbe "T". -Odamehetsz bárkihez, és odafigyelnek rád. És pontosan látom az arcán ugyanazokat a kérdőjeleket, amik az én arcomon voltak kb. másfél évvel ezelőtt. Látom, hogy az agya és a szíve között csak úgy cikáznak a gondolatok. Aztán visszaugrok pár órával korábbra, amikor 17:30-kor ott állunk a boltban Bettivel a mélyfagyasztott áruknál, és számolunk. "10 ember biztosan lesz"-mondja Betti. Vegyünk még két pizzát. Rohanunk. Mindig késésben. 19:...

"Terveidet a szíved készíti, de lépteidet az Örökkévaló irányítja." Példabeszédek 16:9.   Lendületből elkezdeném magyarázni a fenti egy sort. Hisz' azért vagyunk tanultak, okosak, jó elemzők, hogy mindig mindent el- és főleg megmagyarázzunk. Biztosan kezdeném a stratégiával, tervekkel, kapcsoati hálóval, pénzzel, szükségletekkel, álmokkal, gazdasági környezettel, politikai ellen-, vagy éppen hátszéllel, vérmérséklettel. Aztán újra elolvasom. az egész mondatot. Valahogy nehezen értem, főleg a fejemben lévő hatalmas hangzavar miatt. Ide most inkább csend kell.  Keressünk rímpárokat.   Terv-Szív=Lépések-Örökkévaló.   Cseréljünk.   Terv-Lépések=Szív-Örökkévaló   kijön így is.   És akkor kezdjük az elején, a magyarázkodós résznél.   Terv-Agy=Lépések-Láb   És hol van innen az Örökkévaló? Hát ezaz.   megfejtettem.

Ide most valami okosat kellene írnom az olvasóimnak, -vagy ha másnem magamnak-, erről az évről. Karácsony után, szilveszter előtt a kötelező számvetés idején. Az ünnep valódi lényegéről, a megújulásról, a téli napfordulóról, hogy "Jézus nem is karácsonykor született, de azért mi ünneplünk"-ről. A fogadalmakról, a zsírszegény, mozgásgazdag jövőről. Írhatnék a küzdelmekről, és örömökről, az áldásokról. Egy helyről írok inkább, amit magamban seol nak hívok. Egy kórházi osztályról, ahol az elmúlt napok egy részét töltöttem. Látogatóként persze. A hely, ahol öt nappal ezelőtt még heten feküdtek, és tegnap már csak négyen maradtak. A néni, aki a középső ágyon feküdt, egy pokróc alatt zihálva, üveges szemekkel nézve a repedezett plafont. Másnapra nem volt ott. A másik, aki képzeletbeli rokonaival társalog egy soha meg nem valósuló hajmosásról. Néha rámnéz, és megkérdez: " Te vagy az papa?!?" A harmadik, akinek teljesen ép tudata van, és néha magkér, hogy adjam a szájához ...

Tervezzük pár hete Bettivel, hogy leülünk egy közös vacsorára a szüleinkkel. Minden alkalommal közbejött valami. Volt, hogy autó nem volt, aztán akadt, hogy a munkahelyem mindig mindennél fontosabb dolgait intéztem. Aztán tegnap Betti sírva hívott fel, hogy baj van. Sári néni összeesett, és nem tud beszélni. Én a Hajléktalan Krízisautóban ültem éppen, a pénteki dugóban a város közepén. Ott ahol voltam, letettem az autót, Kornél segített. Mentő, kórház, stroke-központ. (itt jegyzem meg, hogy a Bajcsy Zsilinszky kórház dolgozói nagyon lelkiismeretesen és gyorsan dolgoznak.) Jobb oldali bénulás, és beszédközpont sérült. Betti a kezembe nyomott egy papírt, mert a könnyeitől nem tudta elolvasni. Beavatkozás... gyógyszeres rögfeloldás... 3 órán belül... százalékok, esélyek, túlélés a papíron. "Szerintem írd alá" mondtam. Betti aláírta. Aztán kiderült, a súlyossági foka túl magas, hogy az orvos reckírozzon. Volt szó arról, hogy az Amerikai úton beavatkoznak. Aztán a konzultáció...

Annyi minden történik, sokszor összecsúsznak az események. Nem vagyok én ezzel egyedül, tudom, de mégis, az én életem, ez áll legközelebb magamhoz. Tegnap Sándort, és Bélát elkísértem a parlament lépcsőjéig, mert odabent volt dolguk. Menet közben Sanyi megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Jól esett. Meg az is, hogy elmondhattam, "igen, jól vagyok!". Egy ideje nem sóhajtozok. Próbálom az eseményeket feldolgozni, és irányítani, mintsem, hogy elsodorjanak. A gyülekezetből Dóri, aki egy nagyon fantasztikus lány, megkért Bettit, és engem, hogy mentoráljuk. Időnként leülünk, és hármasban átbeszéljük, az éppen aktuális történéseket. Egy nagyon jó Maxwell könyvet olvasunk együtt, a "Holnapra vezető lehetsz"-et. Egymástól tanulunk, és persze Maxwelltől. Többen kérdezik, hogy milyen a gyülekezet, ahova járok. Nos, olyan, mint én. A gyülekezet én vagyok. Ezért nem tudok tömbösíteni, meg általánosítani. A gyülekezet olyan, mint Barni, a dobosunk, vagy Hajni, aki a gyerekmunkát c...

Van valami elképesztően gyönyörű a viharos tengerben. A hullámok erejében, a tombolásban. Az elképesztően nagy víztömeg lomha és könyörtelen mozgásában. Irányíthatatlan erő, mégis tervszerű a mozgása. Az ütem nélküli lüktetés, a káosz ritmusa. Hideg fejjel gondolkodni itt lehetetlen, képtelenség. A viszonyítási pontok folyton emlkednek, süllyednek, közelednek, és távolodnak. A csónak, amiben ülsz, próbálja átvenni a mozgást, alkalmazkodik, de recseg-ropog minden körülötted. A legbelső ösztöneid törnek elő, és tíz karommal kapaszkodsz a ladikba. Üvöltesz, de nem hallja senki a hangod. Energiáid nagy része az életben maradásra tartogatnád, ha lenne felesleges energiád. Az életben maradásod ténye egyetlen közeli élőlényt sem érdekel. A magány konokul kopogtat tépázott fejeden, és kicsit arrébb löki a hátsójával a tiédet. Leül, kis jegyzetfüzetét kartávolságnyira nyújtja, és belső zsebéből olvasószemüveget kotor elő. Ráncolja homlokát, szembogara kutat, ugrál a papíron. Arébblapoz....