Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Óvakodj a kezdeteknél!  Kezdetben teremtette Isten az eget, és a földet (...) A föld kaotikus, lakatlan, és üres volt...        (1Mózes 1. 1-2.)  Sokáig abban a hitben, tudatban voltam, hogy elkezden valamit, belevágni valamibe, egy igen félelmetes dolog. Mert ahogy elkezdek valamit, az kihatással lesz a továbbiakra.  Így is van. Tudnék mondani 10 rossz dolgot, és 10 jó dolgot az életemből, ami ezt igazolja; pro és kontra. Alapvetően önmagamat, megfigyelő és vizsgáló személyiségnek tartom. Soha nem ugrok fejest egy barátságba, amíg meg nem vizsgálom azt az embert, akit szeretném, hogy a későbbi életemre hatással legyen. Óvatos játékos vagyok. Fejben osztok-szorzok, erősen figyelek a benső megérzéseimre, és ha érdemesnek találok valakit a társaságomra, hát óvatosan adok magamból egy kis darabot. Aztán elérkeztem ide, ehhez a bibliai részhez. A Biblia két első mondatának kulcsszavai: "Isten teremtette",  és "kaotikus, lakatlan, és üres volt...

Gimiben az egyik év végén bukásra álltam matekból. A matektanárom egyrészt hatalmas arc volt, másrészt szigorúan kegyetlen, és a saját szabályait sem volt hajlanó feláldozni, jófejsége oltárán. Következetes volt, na. Utolsó esélyként megengedte viszont, hogy csak Ő és a fizikatanár jelenlétében megírjak egy javító dolgozatot. Szigorú apám kezében pislákoló koraszülött voltam életem Taigetoszán. Nem sokat segített, hogy a tiszta ánégyesen, fekete talpas betűk, és számok mellé egy torokköszörülés, és hosszú, jelentőségteljes pillantás mellett odacsúsztatott egy újságospapírba csomagolt un.: "zöld-könyvet". Két keselyű ült velem szemben, végtelen türelemmel szemlélve stúdiumom agóniáját. Aztán valami isteni hang azt mondta belül: "kezdj el írni"! És írtam mindent, ami logikusnak, és illogikusnak tűnt. Számok, betűk koszinuszok, és párhuzamosok, amelyek a végtelenben találkoznak.(kacsint-kacsint) Na szóval leírtam én még a reggeli műzli receptjét is, csak ne lássák, ho...

Tegnap este egy rendhagyó, és felejthetetlen házi-csoportunk volt Beniékkel. Nagy, öreg beszélgetés kerekedett ki a végén, örömökkel, harcokkal, jövőbeni tervekkel. Minőségi órák, minőségi emberekkel. Végig az járt a fejemben, hogy foglyok vagyunk. Foglyai egy olyan isteni elhívásnak, ami nem enged Bennünket. Valami olyannak, ami felülír minden eddigi elképzelést, álmot, önző célt, kisszerűséget, sérelmeket. Felülírja a korlátainkat, és falakat dönt le az életünkben. Pál ír a filippi gyülekezetnek: "Fogoly vagyok Krisztusért". Börtönben volt persze megint, de a rabsága nem a 4 cellafal volt, hanem maga Krisztus. Rabul ejtette az a szabadság, amit csak a Megváltó adhat. Vezetők, papok, egyszerű emberek, koldusok, vakok, sánták, bénák élete változott meg az Ő rabsága miatt. Ha ma megkérdeznék, hogy "rabok legyünk-e, vagy szabadok?" Akkor azt mondanám most már biztosan: Én maradnék rab. 

Költözünk. Megint. :-) Van, ami rutinosan, 8 hónapja ugyanabban a dobozban várt meg. -Helló. -mondom- megint jöttök velem? -Ahha, -mondják. -Nos, sajnálom, ezúttal meg kell válnom tőletek. -De ígérjük, ezúttal sem foguk zavarni! -mondják a leharcolt, kiberhelt mobiltelefonok, foszladozó repülőjegyek, és elsárgult fényképek. -Nem lesz hely akkor a többi, hasznos, és új dolognak... Aztán sértődötten a doboz sarkába fordulnak. Van, hogy nem környezetváltásra van szükség, csak arra, hogy a régi, használhatatlan dolgokat kipakoljuk az életünkből. :-) Helló jövő, helló új Otthon!

Üzenem magamnak, -ha olvasol később-, hogy miközben ezt a sort írtad, később, azaz most, egy olyan életet élsz, amit mindig is akartál. Az a pillanat, és állapot, amiben vagy, lehet hogy éppen nem a teljesség, csak egy képkocka a teljes filmből. Hidd el, visszanézve, össze fog állni. Ott élsz, abban a városban, ahol mindig is szerettél volna élni, és a családod, barátaid, pont azok, akiket mindig is szerettél volna. Ha nem alakult minden úgy, ahogy most látod, nem azt jelenti, hogy mindenáron meg kell valósítanod Mindent! Az, amiről álmodtál így néz ki. Az emberekbe fektetett idő, energia meg fog térülni, ez alapszabály. Az amit építesz, nem a sajátod, de része vagy. Ne felejtsd, ez nem sodródás, ez tudatos irányítás. Leginkább magad felett kell uralkodnod. Tudnod kell, hogy az idő nem ellened dolgozik, ha megszelidíted, előbb utóbb felenged a hátára. (Írj le mindent a Jó Isten áldjon meg, mert elfelejted.) Ne vesztegesd az energiádat bolondokra, van belőlük sok! Keresd azokat, akik k...

Szóval.  Az életem egy újabb szakaszába léptem, ahol eléggé felpörögtek az események, ilyenkor az ember jobban ki van élezve arra, hogy valami, vagy Valaki tanácsolja. Olvasom a Bibliát, így ma délután elmélkedésképpen. József történeténél járok.  És akkor ott ez a mondat:  "Mondd meg nekik azt is, hogy ne sajnálják azokat a dolgokat, amelyeket ott kell hagyniuk, hiszen Egyiptom földjének legjava lesz az övék!" (1 Móz. 45.20.) Közel sem vagyok azon a "szinten", hogy a Szentírást kívülről-belülről ismerjem, de egy biztos: ez a mondat nem Isten emberétől származik, hanem a Fáraó üzeni Jákóbnak, a hét szűk esztendő közepén. Egy többistenhitű, sőt, önmagát istennek valló "pogány". És ezen a évezredek óta szunnyadó mondaton egyszer csak Isten szól hozzám, fáraó hangon: "Ne sajnáld otthagyni a régi dolgokat, mert a legjava még csak most jön!" Akkor én mostantol nem aggódom. :-) Peace!

"Ha a korszakodban, amiben éppen vagy, nem történnek ésszerűen a dolgok, és mindig ugyanoda érkezel vissza, akkor itt az ideje, hogy válts." Folyamatosan ez a mondat van a fejemben. Sok terület változik, és megy előre az életemben, de van pár fejezet, ahol áttörésre várok. A munkahelyemen lassan hónapok óta ugyanoda érek vissza. A bankkal egy ideje ugyanoda lyukadok ki. Ha nem jön azt áttörés, lépnem kell. Sok helyzetben ez türelmetlenségnek is hangozhatna, de van, ami már túl van az ésszerűség határán. Elhatároztam, hogy vezetett, és vezető leszek. Hogy amit mások fektettek az életembe, azokat tovább adom. Ha nem ésszerű, nem akarok tovább tűrni. A bibliai Péter jut eszembe, aki kiment a tengerre, és csak dobálta-dobálta a hálót. Nem fogott semmit. Jézus, Te "parton-halat-sütögető"! A tanácsodra van szükségem. Merre dobjam a hálót?