Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Régi "igazság": "Kezdj el valakit tolvajnak nevezni, és azzá válik". Kezdj el szépen lassan átformálni egy embert, csepegtess el gondolatokat, híreket, információkat. Ha szóba jön valaki aki ellen akarod hangolni, csak nézz kicsit selytelmesen, picit ingasd a fejed, legyints mellé, és máris célt értél. Na ez nem azonnal hat, de ha eléggé előre látó vagy, éppen idejében fog beütni. Elég, ha egy ártalmatlan kérdést teszel fel Róla: -Te hallottál mostanában Róla? -Nem, nem miért? Ja, semmi... ha nem tudod, akkor inkább ne tőlem tudd meg. Fél, vagy inkább negyed-információkból rendesen logikai szálakat lehet összefűzni, és persze a legnagyobb izgalom akkor jön, ha szembesítéskor az illető a magyarázkodás iszapos mocsarában csak süllyed, és süllyed, és süllyed. A szívből indul ki minden élet.... ugyanakkor minden gonoszság is -mondja a zsoltáríró. A szavaimmal építhetek és rombolhatok másokat. Nincs olyan ember, aki ne esett volna bele ebbe a csapdába, magamat is beleért...

Nem volt sok ideje gondolkodni, mert tudta, hogy minden perc számít. Tisztában volt azzal is, hogy bármennyire is szeretné hogy ne így legyen, de ez a három ember is vadászik. Talán még nem szereztek arról tudomást, hogy ő is ott lenne, mert ha így volna, akkor biztosan nem hagytak volna ilyen nyilvánvaló bizonyítékot ittjártukra. Normális esetben amúgy a dzsungel önmagától eltüntet minden nyomot. A buja növényzet mindent elfoglal, azt az ösvényt, amit ma vágott a bozótban, pár nap múlva új indák, és levelek növik be. A természet nem hagy légüres helyet. Így folytatta útját, követve az előtte haladók nyomait, vigyázva persze, hogy nehogy idő előtt utolérve őket, rájöjjenek, hogy követik őket. Hirtelen ütötte meg a fülét a gyors, és ütemes mély hang. Egy helikopter közeledett, pont a háta mögül. Egy jókora levél mögé rejtőzött, és onnan kémlelte az eget. Óvatossága csak megszokásból eredt, mert nincs az a szempár, aki abban a buja növénytakaróban kiszúrta volna, hogy ott van. Lélegzetvi...

Kellemes langyos szél ébresztette. Még sötét volt. A környező fákon ugráló apró kis szemtelen majmok versenyt visítoztak egymással. Az éjszaka aktív állatok lassan befejezik vadászatukat, és ki-ki a saját odújába viszi zsákmányát, hogy az örökké éhes kicsinyeket megetesse. Vannak szerencsések, és vannak áldozatok. Volt aki vadászni indult, de végül ő lett a zsákmány. Szóval ment a csetepaté, a lombok táncolva rebbentek ahogy a majmok ugrálva menekültek nagyobb társaik elől. Tudta, hogy ez jó jel. Mármint a zaj. A csend mindig rossz. Ha az állatok hallgatnak, akkor baj van. Akkor valami, vagy valaki közeledik, settenkedik. Az viszont soha nem jelent jót. Félálomban lassan leengedte törzse mellé a kezeit, amik eddig összefonva feküdtek a mellkasán. Egyensúlyban tartotta magát. Még így is, hogy kezeit széttárta, tökéletesen beleolvadt a lombkoronába. Alulról csak a nagyon éles szeműek vették volna észre. Azok közül is csak azok, akik állandóan felfele tekintgetnek. Vagy mondjuk egy ragado...

Ujjai görcsösen szorították a párcentisre lefaragott ceruzát. Nehezen ment neki az írás, mert le volt gyengülve. Lassan már az idejét se' tudja, mióta bolyong az erdőben. Ha nem lenne a notesze, amiből visszaolvashatná az elmúlt napokat, azt hihetné, hogy évek óta csak körbe-körbe kering. Minden fa egyformának tűnik, és minden dombtető után, csak egy újabb jön. De a száraz igazság, ami visszaköszön a kis füzetből, teljesen másról beszél. A térképen berajzolt útvonal pedig mondhatjuk, hogy majdnem egyenes vonalat állít a kiindulási pontra. 22 napja tették ki helyi vadászok egy sáros földút mentén, és szemeikkel kísérték lépteit, ahogy belesüpped az őserdő örökké félhomályos sűrűjébe. A 10 kg élelmiszer szigorúan beosztva is, és az erdő nyújtotta kiegészítő táplálékaival együtt is csak két hétre volt elég. Az elmúlt nyolc napban minden mozgó dolgot megevett. Lárvákat, békát sütve, gekkót, és egyszer egy kígyót is megvacsorázott. A hátizsákja, és a hátán átvetett puska szíja véresre...

A motorsport-versenyzők fura figurák. Tíz-meg százezrek rajonganak értük, adnának bármit, csak hogy egy darabot megszerezhessenek a tehetségükből. Általában kisgyermekként, már valami kis kétkerekű zümmögőn kezdik... Végigmennek a ranglétrán, a természetes szelekció, meg a jó menedzsment révén, a nagy kategóriás vasakat is meglovagolják. Versenyeket rendeznek, ahol folyamatos a hadi készültség. A gyári csapatokat, a legjobb mérnökök támogatják, míg az egyénieknek be kell érnie kisebb apanázzsal, és szerelőgárdával. A motor, és a rajta ülő pilóta, sokszor csak 2 ujjbegynyi felületen érintkezik az aszfalttal. Nem kell messzemenő logika ahhoz, hogy rájöjjünk, ez a világ egyik legveszélyesebb sportja. Fizikailag minden folyamatosan a tűréshatáron van tartva. A motor teljesítménye, a gumi állapota, az aszfalt minősége, a pilóta testsúlya, és testhelyzete, mindez egy finom patikamérlegen billeg a futamok alatt. A futam, és végül a világ legjobbja az, aki a mérleg nyelvét egyensúlyban tudja ...

Főleg mostanában fordul velem elő az, hogy előveszek egy, a fejemben kavargó szót. Rágondolok, és figyelem, hogy milyen gondolatok, érzések társulnak hozzá, mit hoz fel bennem a felszínre. Ez egy olyan játék, amit lehet játszani otthon, villamoson, váróteremben, egy parkban a padon ülve, végül is bárhol-bármikor. Nem kell hozzá más, csak képzelőerő, viszonylag nyugodt környezet, és bátorság. Bátyámmal éppen a garázsukban szöszmötöltünk a múltkor, amikor a "kérsz egy kávét" kérdéskör felvetődött. Mondtam, hogy most nem, aztán ő mondta, hogy mostanában nem iszik, csak cikória-kávét. Azzal, hogy kimondta azt hogy cikóriakávé, egy pillanat alatt Mohai-nagymamám konyhájában találtam magam képzeletben, Pécsett a Tettyén... ott a konyhaajtóban lébecolva, nézve, ahogy a piros-pöttyös zománcozott kis nyeles edényben forralja nekem a kávét !! Egy hétéves kávézik , mert már lehet neki, és mert már nagy. A mama tejjel jól felöntötte, egy piros-lila(!!!) kalácsot kanyarintott hozzá, amit ...

Edinburgh utcáin , Skóciá ban. Áronékkal, 2 nap, 1 éjszaka, vidám városnézés, kávézás, és mérhetetlen mennyiségű dudaszó. Edinburgh-t egyébként mindenkinek ajánlom megnézésre, egy nagyon hangulatos város, ahol a nagyon régi korok abszolúte összhangban vannak a modern vívmányokkal. Bobby Edinburgh egyik legnagyobb nevezetessége. Ha jól emlékszem, a 17.szd.ban élt, és a rendőrfőnök kutyája volt, aki nem csak életében kísérte el mindenhova, de amikor a gazdája elhalálozott, minden napot aztán a kutyus a sírhantján töltött, rajta aludt, oda hordtak neki ennivalót is. A kutyus mikor meghalt, nagy részvét és tömeg kíséretében a gazdája közvetlen közelébe temették el. In memoriam Bobby. Hogy a dolog miért olyan érdekes? Mert amikor kisgyerek voltam, volt egy pont ilyen kutyánk. És szerintetek hogy hívták?!?!... A Skót parlament épülete mellett. Hogy mitől érdekes a skót parlament? hát hogy 2004 ben épült, ugyanis a skótok, több évszázados vita után szerezték meg a jogot, hogy saját parlame...