Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Tágra nyílt szájjal mondja a semmit, immáron sokadjára, egyre kevesebb pár fülnek. Tárogatja  kezeit, hátha az majd nyomatékot ad mondandójának. -andó -endő. jövendő, adandó, maradandó, halandó, esendő, merengő, (az nem) tepertő, (az sem) szemfedő, szenvedő szerkezet. Teljesen magával ragadja önimádata. A tévé lassan kiásítja magából, és a parketta közti résbe köpi. A macska egy darabig kaparászott utána, de végül az is elunta, és inkább felöklendezett egy borsónyi szőrcsomót. Itt a parketta közti résben, az elporladt gyantaragasztó világában érkezett meg a padló alatti világba. Ahol az egyetlen veszélyt a porszívó, és a kiömlő vizeskancsó jelenti.  (Ezzel ki is száll a történetből.) Közben a tévé ontja magából az éjszakai híreket.  A bemondó kokaingőzösen vonaglik a székében: "Az utolsó pár a földön kapcsolja le a villanyt, sétáljon bele a lenyugvó napba, és adja vissza a földet a növényeknek és az állatoknak. A felhőkarcolók maradhatnak, majd lesz mire fel...

Egy városi legenda szerint a gengszer  rendszerváltás idején április elsejei tréfának szánták a fenti vicces üzenetet. Egy baráti társaság adta postára a telefaxot, egy cimborájuknak. A terv az volt, hogy az esti sörözésen majd jó nagyot nevetnek a dolgon. Nos, a sztori máshogy alakult, emberünk, hat évvel később telefonált haza először egy nagyon távoli országból. Fogalmam sincs, hogy ez a sztori megtörtént-e vagy sem.  Bárhogy legyen is, szerintem vicces.  Van itt ez az Őszinteség-faktor dolog. Az őszinteség reggel kezdődik, az elfeküdt hajjal, és a ráncokkal. A tükörből visszanéző arccal. Az elsózott tejeskávéval, az odaégetett rántottával. A hátba beálló tompa fájdalommal, a kifogyott fogkrémmel.  A reggeli rutin után két út áll előttem. Vagy elviszem otthonról a Valódi embert, vagy estig bezárom. Aztán megtehetem, hogy csak bizonyos embereknek engedem meglátni magam. Teljesen az én döntésem. Tudni kell viszont, hogy semmi nem erodálja jobban az emberi lelke...

Már éppen kidobtam volna a szívemet, amikor észrevettem, hogy még dobog. A fülemhez emeltem, és megráztam. Kicsit zörögtek benne az elszabadult részek. Megfordítottam, erre belepte a műanyag hó. Zacskóba gyömöszöltem, és bevittem egy használt-cikk kereskedőhöz. Már az ajtóból visszafordított. Túl nagy a kínálat, és túl kicsi a kereslet. Egy hajléktalan is kézbe vette, a nap felé tartotta, mert átlátszó volt. Arcára furcsa vonalakat festett a fény, ahogy átment a szíven. Billentyűi lefittyentek. A vér lassan folyt le a  könyökén. Épphogy sikerült elkapnom, mert a háta mögé vetette. Csak akkor vettem észre, hogy egy darabot ki is harapott belőle. Végül aztán kézbe vetted, megtörölgetted, befoldoztad. Lassan felnyitottad a mellkasomat, és belecsúsztattad a helyére. Órákat töltöttél azzal, hogy mindent visszaköss a helyére. Közben ráncoltad a homlokod, és verejtékeztél, de végül csak beindult. Most köszönöm a kérdésedet, jár, és egyre több munkája van. Az agy is kérdez tőle néha, ...

Tegnap Connecten megvettem a címben szereplő könyvet. A gondolatok-, érzelmek-, stresszkezelés-, szív-agy kapcsolatról szól, és arról, hogy egyes negatív érzelmek milyen hatással vannak a szervezetünkre. Éjfélre hazaértem a könyvvel, és gyakorlatilag egy kis alvás beiktatásával reggelre be is fejeztem. Nagyon szépen összhangba hozza a hitet a tudománnyal, csak ajánlani tudom mindenkinek! Ez a könyv része az előttem álló önismereti szakasznak, és nagyon jó alap az egészséges gondolkodás felépítéséhez, és annak megőrzéséhez.  Pár mondat a könyvből: "A szív neurológiai érzékenységével foglalkozó legújabb tudományos eredmények rámutatnak, hogy a szív és az agy között olyan kommunikációs csatornák működnek, amelyek ellenőrzik gondolataink pontosságát és integritását. Az az igazság, hogy a szívünk folyamatosan kommunikál az agyunkkal és a többi testrészünkkel. A szívből az agynak küldött jelek nem csak a dolgok felfogását és érzékelését, valamint az érzelmi folyamatokat befolyá...

Kübler Danival kezdem a bejegyzést, aki tegnap viccelődött, hogy nekem hogy szoktak kezdődni a blogjaim. Hát ezentúl néha Kübler Úrral nyitok. :-D Viccesen kiírtam valakinek a minap, hogy annak idején szerettem volna lenni "Valaki", de most leginkább "Önmagam" akarok lenni. Tudom, hogy kicsit erőltetett, és közhelyes, de mondanivalójában tényleg ennyi az ars poeticám  Túl sok mindennek megfelelni akaró ember voltam, de az álságos "mindenkiért élni akarásom" végül befulladt, vagy úgy is mondhatom, túlzott érdeklődés miatt elmaradt. Úgy, mint a legendás kabuli bűvész, akit a tolongó tömeg körbeállt, és mivel a hátrébb lévők nem látták rendesen, elkezdtek lökdösődni. Erre ő abbahagyta a mutatványát, mire a tömeg egész egyszerűen felkoncolta. Végül a súra megállapította, hogy amúgy is Istenkáromlás volt az egész. na mindegy. Hogy hát itt ez az egyre-másra terelgetett megfontoltságot és túlzott Önuralmat felváltotta nálam a józan életöröm, és az egészséges Ön...

Súlyos, faragott tölgyfa karosszékében ült. A mélybordó bőrborítás itt ott már kirepedezett, de ez szinte csak emelte a helyszín tudástól átitatott templomi csendjét. Az ódon ólomüveg kékes fénnyel borította be a bútorokat. Az egyik fénysugár pontban az egyik katalogizáló fiókra mutatott, rajta kézzel írt, megbarnult papír, valami latin felirat. Megbabonázva bámulta, számára megállt az idő. Nyirkos volt mindkét tenyere, kordbársony nadrágján pihentette, közvetlenül a térdnél kissé kikopott fakó folt felett. Két kézfeje pontos szimmetriát mutatott. Ez megnyugtatta kissé. A szintén faragott hatalmas ingaóra minden ötödik másodperce egy tónussal lejjebb koppant. Erre a hangra színek jelentek meg a gondolataiban. Pont mint egy apró tűzijáték. A fejében zajló hangzavar, ami számok, illatok, emlékképek, érintések kusza egyvelege volt, ez a minden ötödik másodperc elnyomta. Ez a ritmika egy pillanat alatt elrepítette a földről, bele az univerzum hatalmas forgatagába, a bolygók pályáj...

Loccsanó lecsószaft, népszava. A gázon koppan a tojás, a lobbanó víz megnyalja a lepattant lábos zománcát. Szisszen az áthevült vas Hűvös hajnal hente macskát mocorgat málló vakolat vakfoltjait vakargatva. Görcsös gyomor kávéval lazul savasan. A folyosó doh-melegében egy lusta béka flottyan arrébb. "A termeszek lassan eleszik a házat."-dünnyögi valaki. Az aládúcolt veranda korhadó fái könyörögnek. Frottír zoknis papucs surran, mélybarna linóleumon. Semmi becsönget egy lakásba, és egy pohár vizet kér. Azzal küldi le a nyugtatót. Ettől egész nap semmit fog érezni. Már jobb. Nincs gáz. Nincs víz. Nincs villany. Számla sincs. Kóbor vezetéken függ egy tévé, fekete lyukként szippantva be Semmit. Erjedt karalábészagot lélegez a pince. Szalonpiperkőc talpa csusszan műbőrmokaszin hangulatban. Májkrém barnul szája szélén. Mereng mereng mereng Ásít ásít ásít Moccan moccan moccan Így beszélget három egymásnak fordított tükör.