Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Ide most valami okosat kellene írnom az olvasóimnak, -vagy ha másnem magamnak-, erről az évről. Karácsony után, szilveszter előtt a kötelező számvetés idején. Az ünnep valódi lényegéről, a megújulásról, a téli napfordulóról, hogy "Jézus nem is karácsonykor született, de azért mi ünneplünk"-ről. A fogadalmakról, a zsírszegény, mozgásgazdag jövőről. Írhatnék a küzdelmekről, és örömökről, az áldásokról. Egy helyről írok inkább, amit magamban seol nak hívok. Egy kórházi osztályról, ahol az elmúlt napok egy részét töltöttem. Látogatóként persze. A hely, ahol öt nappal ezelőtt még heten feküdtek, és tegnap már csak négyen maradtak. A néni, aki a középső ágyon feküdt, egy pokróc alatt zihálva, üveges szemekkel nézve a repedezett plafont. Másnapra nem volt ott. A másik, aki képzeletbeli rokonaival társalog egy soha meg nem valósuló hajmosásról. Néha rámnéz, és megkérdez: " Te vagy az papa?!?" A harmadik, akinek teljesen ép tudata van, és néha magkér, hogy adjam a szájához ...

Tervezzük pár hete Bettivel, hogy leülünk egy közös vacsorára a szüleinkkel. Minden alkalommal közbejött valami. Volt, hogy autó nem volt, aztán akadt, hogy a munkahelyem mindig mindennél fontosabb dolgait intéztem. Aztán tegnap Betti sírva hívott fel, hogy baj van. Sári néni összeesett, és nem tud beszélni. Én a Hajléktalan Krízisautóban ültem éppen, a pénteki dugóban a város közepén. Ott ahol voltam, letettem az autót, Kornél segített. Mentő, kórház, stroke-központ. (itt jegyzem meg, hogy a Bajcsy Zsilinszky kórház dolgozói nagyon lelkiismeretesen és gyorsan dolgoznak.) Jobb oldali bénulás, és beszédközpont sérült. Betti a kezembe nyomott egy papírt, mert a könnyeitől nem tudta elolvasni. Beavatkozás... gyógyszeres rögfeloldás... 3 órán belül... százalékok, esélyek, túlélés a papíron. "Szerintem írd alá" mondtam. Betti aláírta. Aztán kiderült, a súlyossági foka túl magas, hogy az orvos reckírozzon. Volt szó arról, hogy az Amerikai úton beavatkoznak. Aztán a konzultáció...

Annyi minden történik, sokszor összecsúsznak az események. Nem vagyok én ezzel egyedül, tudom, de mégis, az én életem, ez áll legközelebb magamhoz. Tegnap Sándort, és Bélát elkísértem a parlament lépcsőjéig, mert odabent volt dolguk. Menet közben Sanyi megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Jól esett. Meg az is, hogy elmondhattam, "igen, jól vagyok!". Egy ideje nem sóhajtozok. Próbálom az eseményeket feldolgozni, és irányítani, mintsem, hogy elsodorjanak. A gyülekezetből Dóri, aki egy nagyon fantasztikus lány, megkért Bettit, és engem, hogy mentoráljuk. Időnként leülünk, és hármasban átbeszéljük, az éppen aktuális történéseket. Egy nagyon jó Maxwell könyvet olvasunk együtt, a "Holnapra vezető lehetsz"-et. Egymástól tanulunk, és persze Maxwelltől. Többen kérdezik, hogy milyen a gyülekezet, ahova járok. Nos, olyan, mint én. A gyülekezet én vagyok. Ezért nem tudok tömbösíteni, meg általánosítani. A gyülekezet olyan, mint Barni, a dobosunk, vagy Hajni, aki a gyerekmunkát c...

Van valami elképesztően gyönyörű a viharos tengerben. A hullámok erejében, a tombolásban. Az elképesztően nagy víztömeg lomha és könyörtelen mozgásában. Irányíthatatlan erő, mégis tervszerű a mozgása. Az ütem nélküli lüktetés, a káosz ritmusa. Hideg fejjel gondolkodni itt lehetetlen, képtelenség. A viszonyítási pontok folyton emlkednek, süllyednek, közelednek, és távolodnak. A csónak, amiben ülsz, próbálja átvenni a mozgást, alkalmazkodik, de recseg-ropog minden körülötted. A legbelső ösztöneid törnek elő, és tíz karommal kapaszkodsz a ladikba. Üvöltesz, de nem hallja senki a hangod. Energiáid nagy része az életben maradásra tartogatnád, ha lenne felesleges energiád. Az életben maradásod ténye egyetlen közeli élőlényt sem érdekel. A magány konokul kopogtat tépázott fejeden, és kicsit arrébb löki a hátsójával a tiédet. Leül, kis jegyzetfüzetét kartávolságnyira nyújtja, és belső zsebéből olvasószemüveget kotor elő. Ráncolja homlokát, szembogara kutat, ugrál a papíron. Arébblapoz....

Vagyon Nem tiltom én meg neked ezzel, hogy vagyonod legyen, de el akarom érni azt, hogy félelem nélkül rendelkezz vele. Ezt csak egyetlen módon érheted el, ha meggyőzöd magad, hogy vagyon nélkül is boldogan tudsz majd élni, s ha a gazdagságot mindig úgy tekinted, mint mulékony valamit. Érzelmek "A mértéktelen harag esztelenséget szül." Hogy ez mennyire igaz, neked is tudnod kell, mivel van szolgád és ellenséged. Mindenféle személy ellen fellángol ez az érzelem. Épúgy születhetik szeretetből, mint gyűlöletből, épúgy komoly foglalkozás, mint játék és tréfa közben. Az nem számít, hogy mennyire jelentős okból támad, hanem az a döntő, hogy milyen lélekbe hull bele. Nem az a fontos ugyanígy, hogy milyen nagy a tűzcsóva, hanem az, hogy mibe esett bele. A szilárd testek ugyanis a legnagyobb tűzcsóvát sem fogadják be, viszont a száraz és gyulékony anyagok a szikrát is egészen a tűzvészig táplálják. Így van ez, Luciliusom, hogy a mértéktelen haragnak a vége őrültség és ezé...

Tegyük fel, hogy adott egy reggel, ami úgy indul, hogy semmi sem akar sikerülni. 1 óra keresgélés után se' lett meg a kocsikulcs. Kimegyek, az autó szélvédőjén vár egy czetli: Tisztelt g.k. vezető! A mai nap folyamán az XXX-XXX rendszámú frsz-u  gépjármű kulcsait átadták a Bp. XI. ker. járőrei részére. Fáradjon be a Bp. XI. ker Rendőrkapitányságra azt átvenni. Tisztelettel: XI. ker Rendőrkapitányság járőrei. 2013.10.14. 21:35 Az a helyzet, hogy minden szituációnak két olvasata van. Ha nem ez történik, hanem a rosszabb, akkor én most egy hűlt helyen törhetem a fejem, hogy milyen hibát követtem el. Azt hiszem Isten mindig azon a nyelven beszél hozzánk, amit megértünk. Isten leült mellém, oldalba lökött, és most együtt nevet velem. Lehet jobb zárása egy hétnek? Nem! :-)  A rendőrkapitányságra gyalogolva észrevettem egy vak bácsit, aki letért a járdáról, és egy bozótos rész felé vette az irányt. Vadul szkennelt a fehér bottal, nekem meg megesett rajta a ...

Repedt porcelán-hajnal, fémpor lepi a villamossín tövét. Belefogott egy élet, és kihajtott. Platóról szökött, tápnak vitték. Volna. Dobta levelét balra,  aztán jobbra. Próbálta felfelé. Arrébb egy platán araszol vagy negyven éve lassan a zajtól el. Egy beteg galamb kérésre nyitott szárnnyal repül az autósor között. A közöny előrenéz, és mereven fogja a kormányt. Életében az isten a pénz, a vallás a munka, az oltár a trikolor szemafor, a piros jelzi az értelem gátját, a sárga a miatyánk, az ámen a zöld. A hála hangja a felbúgó motor, az örömé a stroboszkóp, az elmúlás egy cigisdoboz. Van utas is néhol. De közöny csak megy-megy, oda, ahol mindennap ugyanaz történik. „Ezen a héten, a 2097, és 2150-es dolgozóink érdemelték ki a hét dolgozója díjat” –libben elő a főnök, és két ostyát ad a tövig kinyújtott nyelvekre. „Corpus Multi”- zárja le a rögtönzött ünnepséget, és sietve kiugrik az ablakon. Paleolit-pokol, predesztinált pazarlás purgatóriuma. Csacsogva dobált k...