Revbal blogja Büszkeség és Bali élet

Ez a blogbejegyzést bátyámnak, Lalának ajánlom... :-D Mert motívált, és ösztönzött, mert mellettem állt. Amúgy idő közben készült egy majdnem kétoldalas meg nem született blogbejegyzés, amit végül is nem tettem közzé. Magam olvasgatom minden nap. Mostanság annyi minden történt, hogy már az elejét sem tudom a dolgoknak. Aki lemaradt valamiről, annak mondom, hogy most épp Angliában vagyok, egy vezetőképző suliban. Augusztus végétől vagyok kint, és nem kis változásokon mentem át azóta. Ha egy szóba kell összefoglalni azt, ami most történik velem, akkor az a "kultúrsokk". A kormány itt is baloldali, de az autókban a jobb oldalon van.... lekvárospirítós, angolreggeli, és angol hidegvér, ami néha nem is annyira hideg. Csak hogy a legfontosabbakat említsem. A legfontosabb dolog amit itt megtanulok, az az, hogy lehet, és kell is nagyobban gondolkodni, hogy "merjünk nagyok lenni", hogy bátran gondolkodjunk merészen, és törekedjünk a profizmusra. Ne érjük be azzal, hogy majd ...

Lassan 2 hónapja tart a suli. A hétfők és keddek kivételével szinte minden nap foglalt. Az elején nem ment teljesen zökkenőmentesen az átállás a helyi viszonyokra. Most már talán jobb egy kicsit. Áron meg Kriszta már megcsinálták a sulit, szóval nekik volt egy-két tippük, hogy hogyan kell jól túlélni. Pihenés. Az szinte nincs. Lévén hogy este 11, éjfél körül érek általában haza, és reggel 8-kor legkésőbb ki kell lépnem az ajtón, hogy minden rendben menjen. Az elején tele voltam frusztrációval, hogy ez így képtelenség lesz, egy idő után bele fogok őrülni. Aztán lassan megtaláltam napközben azokat a szabad 15-20 perceket, amikor csendben egyedül lehetek. 5-10 perc alvás, vagy csak magam elé bámulás. Az elején az osztálytársaim még megkérdezték, hogy "minden ok?!?" de már rájöttek, hogy én így lazítok. Egyhelyben ülve, vagy kicsit szunyókálva. Volt, hogy napközben, már 2 óra tájban elérkezett a pillanat, hogy látszólag az erőm végére értem. Aztán valahogy akkor is végigcsinálta...

Ma megint annyi minden tortent, hogy mar a nap elejere sem emlekszem. Csak annyi dereng a reggeli villamosutrol, hogy Agival utaztam (lakotarsunk) egy darabig, es hogy sikerult totalisan idoben ideerni a suliba, minden rohanas nelkul. Ma sokat gondoltam a gondolataimra. Megfigyeltem, hogy neha mintha teljesen osszefuggestelen dolgok ugrananak be a kepbe. Vagy megsem?! Szabo Balu blogjat www.baloo27.blog.hu olvasva peldaul Revesz mama jutott eszembe, es egy nagyon kiskori emlekem. Ott ulunk ketten az agyan, o fekete kendoben, fekete ruhaban, en valami 5-6 eves lehettem. Enekeltunk kozosen. En tartottam nagy komolyan az olemben a fekete Hit Hangjai enekeskonyvet, es enekeltunk. Ugy tettem, mintha tudnek olvasni. De mivel mar kivulrol tudtam ezt az eneket, nem volt fontos... de megis, mivel ezt lattam a felnottektol, hat tartottam. Ahogy vege lett a dalnak, rogton megkertem, hogy meseljen, de ne mindenfelerol, hanem a "regi szep idokrol". Es meselt nekem nagyon hideg telrol, ah...

Most csak a pentekrol fogok irni. Birmingham-ben en voltam most a hangtechnikus. Aronommal egy par hete mar nezegetjuk, hogy hogyan is kell osszerakni, szetszedni, kikeverni, megequzni. Mar mult penteken is kevertem, akkor rendben lement minden.Persze most is ahogy kell, elotte valo nap atneztunk mindent. Lista van mindenrol, ami kell, el se' lehet rontani. Indulas elott megegyszer leellenoriztem a cuccot, es Bhambe erve szepen idore ossze is raktam. A zenekari beallas is siman ment, a finomhangolasban segitettek a sracok. Aztan elindult az alkalom. A zeneszek szepen jatszottak, egyedul a bass-gitar zizegett egy kicsit, de amugy nem volt zavaro. Es egyszer csak minden osszeomlott. Egy irdatlan recseges kezdett urra lenni a hangokon, es a management team tobb tagja is elindult felem, hogy megkerdezze, hogy mi a problema? En teljes hidegverrel, es oszinteseggel mertem mondani, hogy "nem tudom, ez eddig nem volt". Es valoban, az osszes bejovo jelet leellenorizve, semmilyen r...

este 6 ora, kint esik, es lassan sotetedik. Ha most felkialtottal, hogy AHHHHAAA Angliaban mindig esik.... akkor elmondom, hogy a 2 honap alatt kb 4X esett, es akkor is csak futolag. Ennyit a sztereotipiakrol. Kedd hajnalban indultam el Budapestrol, es a repulon egy kis Magyar sajtot olvastam (szoval ujsagot, nem tejtermeket) :-D csak hogy kicsit kepben maradjak. Az egyik hetilap egy stand-up comedys srac interjujat is kozli, aki beszel a media teljesen leamortizalo hatasarol. Allitasa szerint, ha egesz nap allo lovakat mutatnanak a teveben, az emberek akkor is neznek... Szoval Londonba erve ahogy bekapcsoltam a telefonomat, Adel sms-e fogadott, hogy minden ok-e mert nagyon aggodik. Kerdeztem, hogy miert? erre mondta, hogy akkor kezdodott Magyarorszagon egy nagy vihar, amikor felszallt a gepem... Hat semmi nem volt, teljesen sima fel es leszallas. Mindegy. Kora delutanra Sheffieldben is voltam, es egy jo kiados beszelgetes utan elmentunk Aronekkal meg Agival vacsorazni. egy igazi, han...

Imhol...

Ma szabadnapom van, és ma olvasni fogok, mégpedig Széchenyi Hitelét. Mim van ma? Szabadnapom. Mit fogok ma tenni? Olvasni fogok. Mikor fogok olvasni? Ma fogok olvasni. Mit fogok ma olvasni? A Hitelt. Kinek a Hitelét? Széchenyiét. "S ha valamely tudomány méltó és férfihoz illő, bizonyosan annál dicsőbb nem lehet s egyszersmind édesb, mint embertársai java s boldogsága okainak nyomozása s kifejtése. Dicsőbb nem, mert az erénynek, mely szó erőbűl származik, * legnagyobb fénye az, hogy az erős nem egyedül akar megelégedett lenni, örvendeni, szerencsésnek érteni magát, ami magányosan lenni nem is tudna; hanem hogy másokon is segítni törekedik, jólétekre kezet nyújt, s többeket kíván boldogságra juttatni. Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében!"